A szexualitás így, vagy úgy fontos része életünknek, ebben mindenki egyet ért. Valakinek tabu téma, másoknak maga a kiteljesedés. Oszd meg velünk titkos vágyaid, élményeid.
Romantikus történetek
Házasságunk egyik alapköve a romantika. A biztos érzelmi háttér megalapozására nagy figyelmet kell fordítanunk. Érzelmeink kifejezésére a hétköznapok rengetegében sokszor nem fektetünk nagy hangsúlyt. Hogyan ragadjuk ki magunkat a szürkéből a rózsaszínbe?
Házasságunk egyik alapköve a romantika. A biztos érzelmi háttér megalapozására nagy figyelmet kell fordítanunk. Érzelmeink kifejezésére a hétköznapok rengetegében sokszor nem fektetünk nagy hangsúlyt. Hogyan ragadjuk ki magunkat a szürkéből a rózsaszínbe?
Régi szerelem
Egyszerűen nem tudom, hogy jutott eszembe egy réges........
Egyszerűen nem tudom, hogy jutott eszembe egy réges régi szerelem emléke.
Kicsike településen laktam a szüleimmel, tizenöt éves voltam, soha nem tartoztam a nagyon szép lányok közé, a ruhatáram sem volt túl divatos, többnyire az unokanővéreim megunt ruháját próbáltam magamra alakítani. Nagyon rendes unokabátyám volt, néha elvitt magával a szomszéd faluba, bálba.Ő már akkor húszéves volt. Volt egy barátja, barna kék szemű, jóképű. Addig-addig próbálkoztam, kerülgettem, amíg végre elhívott táncolni.
Azon az estén, szinte csak vele táncoltam, megfogta a kezem és a végén megcsókolt. A bálterem nagyon messze volt a vasútállomástól, nekem pedig haza kellett mennem az első vonattal, ami hajnali fél négykor indult. Felajánlotta, hogy elkísér az állomáshoz, örömmel elfogadtam.
Akkor még nem tudtam, hogy az, ahol Ő lakik, útba esik az állomás felé. Amikor a házukhoz értünk felajánlotta, hogy menjünk be, hiszen sok idő van még a vonat indulásig. Először nem akartam, de aztán megígérte, hogy rendes lesz, és különben is hideg van, hát bementem. Készített nekem forró teát, és bementünk a szobájába, de az ajtót tényleg nyitva hagyta. Sokat beszélgettünk néhány csók között. Tényleg rendesen viselkedett, alig hittem el, hiszen nagy nőcsábász hírében állt. Aztán elkísért a vonathoz, és megbeszéltük, hogy a következő bálba találkozunk, egy hét múlva. Másnap eljött az unokabátyám, tudni akarta "rendesen hazaértem-e"?. Elmeséltem neki mindent, hiszen nem volt mit titkolni. Láttam az arcán, hogy elégedett.
Addig addig faggattam, amíg elárulta, hogy amikor meglátta összemelegedésünket, elkapta a barátját, és figyelmeztette, a "szabályokra", hogy "egymás rokonát, barátnőjét tiszteletben kell tartani". Akkor azt hittem ennyi volt, de egy hét múlva már a vonatnál várt, ez így ment néhány hétig, amikor egyszer csak, megjelent nálunk, a sógorával, hogy anyuval szeretne beszélni, apu nem volt otthon. Mivel otthon nagyon sokan voltunk, elmentünk a közeli étterembe, négyesbe. Majdnem szabályos lányérésben volt részem! Az anyu teljesen elképedt, hiszen eddig azt sem mondtam el, hogy járok valakivel. Kiderült, hogy munkát kapott, az NDK-ban, és oda már mint a feleségét szeretett volna vinni. Az édesanyám az első sokkon túljutva, akkora kosarat adott neki, hogy lehet, még mindig cipeli. Egyedül utazott külföldre, de egy év múlva, amikor hazajött, még egyszer eljött, megismételte a lánykérést (addig leveleztünk), amikor az édesanyám megint azt mondta, várjunk még, visszautazott, és pár hónap múlva megnősült kint. Akkor azt hittem nem élem túl, mindenkit hibáztattam, főleg anyut, mert nem engedett férjhez menni. Ma már másképp látom.
Egyszerűen nem tudom, hogy jutott eszembe egy réges........
Egyszerűen nem tudom, hogy jutott eszembe egy réges régi szerelem emléke.
Kicsike településen laktam a szüleimmel, tizenöt éves voltam, soha nem tartoztam a nagyon szép lányok közé, a ruhatáram sem volt túl divatos, többnyire az unokanővéreim megunt ruháját próbáltam magamra alakítani. Nagyon rendes unokabátyám volt, néha elvitt magával a szomszéd faluba, bálba.Ő már akkor húszéves volt. Volt egy barátja, barna kék szemű, jóképű. Addig-addig próbálkoztam, kerülgettem, amíg végre elhívott táncolni.
Azon az estén, szinte csak vele táncoltam, megfogta a kezem és a végén megcsókolt. A bálterem nagyon messze volt a vasútállomástól, nekem pedig haza kellett mennem az első vonattal, ami hajnali fél négykor indult. Felajánlotta, hogy elkísér az állomáshoz, örömmel elfogadtam.
Akkor még nem tudtam, hogy az, ahol Ő lakik, útba esik az állomás felé. Amikor a házukhoz értünk felajánlotta, hogy menjünk be, hiszen sok idő van még a vonat indulásig. Először nem akartam, de aztán megígérte, hogy rendes lesz, és különben is hideg van, hát bementem. Készített nekem forró teát, és bementünk a szobájába, de az ajtót tényleg nyitva hagyta. Sokat beszélgettünk néhány csók között. Tényleg rendesen viselkedett, alig hittem el, hiszen nagy nőcsábász hírében állt. Aztán elkísért a vonathoz, és megbeszéltük, hogy a következő bálba találkozunk, egy hét múlva. Másnap eljött az unokabátyám, tudni akarta "rendesen hazaértem-e"?. Elmeséltem neki mindent, hiszen nem volt mit titkolni. Láttam az arcán, hogy elégedett.
Addig addig faggattam, amíg elárulta, hogy amikor meglátta összemelegedésünket, elkapta a barátját, és figyelmeztette, a "szabályokra", hogy "egymás rokonát, barátnőjét tiszteletben kell tartani". Akkor azt hittem ennyi volt, de egy hét múlva már a vonatnál várt, ez így ment néhány hétig, amikor egyszer csak, megjelent nálunk, a sógorával, hogy anyuval szeretne beszélni, apu nem volt otthon. Mivel otthon nagyon sokan voltunk, elmentünk a közeli étterembe, négyesbe. Majdnem szabályos lányérésben volt részem! Az anyu teljesen elképedt, hiszen eddig azt sem mondtam el, hogy járok valakivel. Kiderült, hogy munkát kapott, az NDK-ban, és oda már mint a feleségét szeretett volna vinni. Az édesanyám az első sokkon túljutva, akkora kosarat adott neki, hogy lehet, még mindig cipeli. Egyedül utazott külföldre, de egy év múlva, amikor hazajött, még egyszer eljött, megismételte a lánykérést (addig leveleztünk), amikor az édesanyám megint azt mondta, várjunk még, visszautazott, és pár hónap múlva megnősült kint. Akkor azt hittem nem élem túl, mindenkit hibáztattam, főleg anyut, mert nem engedett férjhez menni. Ma már másképp látom.
Ami szép volt!...
Már csak egy emlék, egy érzés, ...
Mennyire vártam, hogy körülvegyen a csend! Olyan békés volt minden. Rezzenéstelen vett körül, szinte átölelt. A hangok finoman érintettek, suttogás. Mintha semmi sem akarta volna megzavarni ezt a nyugalmat, ami bennem volt.
A halk, távolból érkező út zaja, a hozzám közel hallatszó tücskök cirpelése, a szinte alig érzékelhető mozdulatok erősítették bennem az érzést... mennyire vágyódtam a hangod, az érintésed, az elérhetetlenséged, a titokzatosságod után... Ez volt maga a fájdalom!
Talán mindig is ez voltál. Vágy, a beteljesületlen, csak egy akarat, ami addig izgalommal töltött el, amíg távol voltál... Csak egy gondolat!
Ne törd meg a csendet, a testi vágy nem ér fel a kívánással, a képzelettel, távolsággal... Ez csak egy érzés!
Ismeretlen voltál, de nem idegen. Elképzeltem a nevetésed, a gúnyos fölényed, a rossz modorod... Ez volt a minden!
Lehetsz bárki, számomra az maradtál, aminek elképzeltelek. Kedves és szeretni való, érzékeny olykor és ... azt már tudom!
Egy gondolat voltál csupán, ami sokkal több, mint a valóság. El akartál érni, de nem lehetett!
Maradj meg nekem, aki voltál, a férfi, akit elképzeltem, a vágyódás, ami ha fájt is néha, de szükségem volt rá... Még!
A testi örömök nekem mást jelentettek. Ha nem kísérte volna szenvedély, hamis, üres.
Tudom, hogy te ezt nem értetted meg. Akkor is kimondom.
Mert ezek az én érzéseim voltak.
Már csak egy emlék, egy érzés, ...
Mennyire vártam, hogy körülvegyen a csend! Olyan békés volt minden. Rezzenéstelen vett körül, szinte átölelt. A hangok finoman érintettek, suttogás. Mintha semmi sem akarta volna megzavarni ezt a nyugalmat, ami bennem volt.
A halk, távolból érkező út zaja, a hozzám közel hallatszó tücskök cirpelése, a szinte alig érzékelhető mozdulatok erősítették bennem az érzést... mennyire vágyódtam a hangod, az érintésed, az elérhetetlenséged, a titokzatosságod után... Ez volt maga a fájdalom!
Talán mindig is ez voltál. Vágy, a beteljesületlen, csak egy akarat, ami addig izgalommal töltött el, amíg távol voltál... Csak egy gondolat!
Ne törd meg a csendet, a testi vágy nem ér fel a kívánással, a képzelettel, távolsággal... Ez csak egy érzés!
Ismeretlen voltál, de nem idegen. Elképzeltem a nevetésed, a gúnyos fölényed, a rossz modorod... Ez volt a minden!
Lehetsz bárki, számomra az maradtál, aminek elképzeltelek. Kedves és szeretni való, érzékeny olykor és ... azt már tudom!
Egy gondolat voltál csupán, ami sokkal több, mint a valóság. El akartál érni, de nem lehetett!
Maradj meg nekem, aki voltál, a férfi, akit elképzeltem, a vágyódás, ami ha fájt is néha, de szükségem volt rá... Még!
A testi örömök nekem mást jelentettek. Ha nem kísérte volna szenvedély, hamis, üres.
Tudom, hogy te ezt nem értetted meg. Akkor is kimondom.
Mert ezek az én érzéseim voltak.
Tengerparti éjszaka
Az ember lelkében vannak olyan csodálatos történések, melynek egy pillanata örökre a lelkedben marad, és életed végéig elkísér. Mint a kősziklába vésett karcolatok.
Július volt, a nyár legmelegebb hónapja. A nap az andalúziai tengerparton szikrázóan szórta a fényét erre, arra, mosolyt csalva az arcokra. A napfény és a tenger szerelmesei önfeledten napfürdőztek, vagy lubickoltak a vízben. Ó igen! Az a mélykék végtelen tenger! Gyönyörű szép! Hol kisebb, hol nagyobb hullámokat, fodrokat vetett, a gyerekek örömére, akik élvezettel feküdtek a habok közé. Sikongatva, hangosan kacagva játszottak.
A homokba bújtatva lábait, fejét hátrahajtva, egy középkorú nő fekszik a parton. Rózsaszín falatnyi bikinije, csábítón feszül testére, odavonzva a férfi tekinteteket. Szőke haját meg meg lebbenti a kósza szellő, tincsei izgatóan kunkorodnak szép arcába. Karcsú teste barnán csillog a napfényben. Látszik, hogy már több napja élvezi a napsütést. Gömbölyű mellei között fickándozva gördül le egy két izzadságcsepp. Szemeit napszemüveg takarja, de így is érződik a nő egész lényén valami különös. Gondolkodik. Napok óta csak gondolkodik.
Pihenés. Lazítás. Szabadság. Elengedés.
Minden a felgyülemlett stressz levezetésére kellene, hogy szolgáljon a nyaralás. A régi gondolatok száműzésének, és újak születésének. Figyelni a belső hangra, és megtalálni magadban a csendet, ami meghozza a lelked békéjét egy lelki válság után. Igen, ő szenvedett pár hónappal ezelőtt. Szakítás, kamaszodó gyerek. Mindenkivel törődött csak magával nem! Most önző lett! Most csak ő van! Döntéseket kell hoznia és változás kell az életében! Az elmúlt pár nap lassan meghozza a megnyugvást. A séták, a naplemente csodálata, a víz nyugalma is erőt, hitet adott neki.
A múltját maga mögött hagyva egymaga boldogan élvezi azt, amit most nyújt neki az élet. Szája szegletében mosollyal nézelődik. Hol egy sirályt fedez fel az égen, hol egy hajó tűnik fel a távolban. Néha csábosan feláll, megmártózik a vízben, majd elfekszik a törölközőjén.
Egyedül van. Egyedül kellett lennie... Nincs vele senki a családjából.
De azért hajtja a vére. Egy szenvedélyes nő ő, akiben dúl az erotika iránti vágy és az energiák tombolnak benne már hetek óta. A kis szállodában nem igen akadt egy szemrevaló férfi sem, így a parton próbált nézelődni. Nem kihívóan, csak vágyakozva. De az ismerkedés idáig, elmaradt. Családok, barátnőkkel érkező ifjak, és középkorú úriemberek a felhozatal. A Föld minden országából. Hol német, hol angol, hol meg francia szavakat hall.
A nap már lassan lenyugodni készül, és az égbolt narancsos vöröses színben izzik. A nő ismét a homokban üldögél, kezeivel mindenféle ábrákat, köröket rajzol és élvezi, ahogy a víz elmossa azonnal. Vágya tombol. Férfit akar! Azonnal! Valaki tépje szét, és utána simítsa ki. Fejében pajzán gondolatok cikáznak, ereiben dübörögve áramlik a vér, és lába között nedvesen tapad rá falatnyi rózsaszín bikinije.
Hirtelen egy férfi ül le mellé. A nő oda sem néz, még talán zavarba is lett. Lassan fordítja felé a tekintetét. Vele egyidős lehet. Kopasz, szép testű, izmos, de sovány, magas férfit lát. Nem is érdekli. Francia nyelven kiabál három gyereke felé, akik kacagva ugrálnak a hullámokban.
- Helló lady! – szól a nőhöz angolul, aki most mosolyodik el csak.
És ekkor dobban a szív. A nő, már tudja, mikor a fénylő barna szempárba néz, hogy megkapta a férfit, akire már napok óta vár.
Testén jóleső bizsergés fut végig a feje búbjától a lába újáig. Zakatol a szíve, agya lázasan kutatja az angol szavakat. Hiányos a tudása, sőt szinte nem is beszéli az angolt, nem is tudja hogyan gondolta az ismerkedést nyelvtudás nélkül. De belevág! Így sokkal izgalmasabb! Itt egy izgató, csinos férfi és nincs más csak napfény, vágy és titok. Mindig vonzotta a titok. Hát most kaphat egy idegent, akivel akár szerelmeskedhet úgy, hogy alig tud róla valamit.
„Jön, akar és elmegy. Haza az ő életéhez és én az enyémhez. Ez így lesz a jó. Játssz! Csábíts! Hiszen te vagy a nő! Akarom őt!"- Így álmodozik a nő, és azt se bánja, ha előjön a dögösebb, szajhásabb énje. Néha ennek is életre kell kelnie!
Fél óra múlva estére egy randevút beszélnek meg a parton, egy sziklánál. Tudja… hiszen mindketten tudják, hogy itt szerelmeskedés lesz az éjszaka.
A nő lázasan készülődik, és izgatottan várja a megbeszélt időpontot. Korábban érkezik a sziklához, ami egy eldugottabb helyen van. Éjjel 10 óra lassan. Haja frissen mosva illatozik, bőre csillog a holdfényben. Fehér hosszú ruhájában, mint egy királykisasszony úgy néz ki, s aki arra vár, hogy a szőke hercege megtalálja. A sötétségben a tenger háborogva hullámzik, moraja idegtépő is lehetne. De a nő csak magára figyel és az érzéseire. Távolról fiatalok beszédfoszlányai hallatszanak, zene is szól. Gitár-zenét vél hallani. De ő csak vár. És fél. Mi lesz, ha nem jön el a férfi?
És akkor a háta mögött valami neszre lesz figyelmes. Egy illatot érez maga mögött. Ellenállhatatlan semmivel össze nem téveszthető férfiillatot. Csak szívja magába a bőre illatát, mit, az illatát… a szagát! Akarja őt, az érintését, a vágyát, mindent akar, ami maga a férfi. Az emberit, azt a semmihez sem foghatót, igazit. Hát itt van.
A férfi a háta mögé áll és lágyan belecsókol azonnal a nyakába. A nő száját halk sóhaj hagyja el. Igen! Erről álmodott már órák óta! Kacag, ingerlik nyakát a csókok. De a száj már a másik szájat keresi. Édes, mámorító és őrjítő a csókja. Zsong a nő feje, szédül, és azt hiszi ez valami káprázat és nem a valóság. Nincsenek szavak. Csak kutakodó férfikezek, mely érzelmet is hordoznak. Nem rohan ajtóstól a házban, hanem lassan élvezettel közelít a nő minden egyes érzékeny pontjához. Tenyere a tenyerébe szikrát csihol, nem siet, hiszen a férfi nagy játékos, és tudja, a vágyhoz idő kell. Megvárja, szépen még megszűnik körülöttük a világ, és nem látnak mást csak egymás vágytól izzó szemét. Nem vesz el semmit a férfi, a nő magától adja oda, és fogadja azt be.
Egy óra múlva kéz a kézben sétál a két sóvárgó ember a sötétben. A férfi háza felé tartanak. A lakás a gyerekek szuszogásától hangos. Nem zavarja őket. A szoba félhomálya lassan elnyeli a meztelen testeket. Jóleső sóhajok, lágy érintések, égő tekintetek, remegő szempillák, összegabalyodott lábak, combok súrlódása, szavak… a bódultság szavai.
Az orgazmus hevében a nő, a nyakába érezi a férfi meleg leheletét. A test rá nehezedik. Az utolsó hang elhagyja férfi száját, majd az ölelő karok elernyednek és lehullnak róla. Csend lesz pár pillanatra. Magasztos csend. A beteljesülés csendje. Majd jön a jóleső zsibbadás, amikor a testedből kiveszik minden erő. Ellazulsz.
Órákkal később a szállodai szobában a nő, a tükörbe nézve felfedez valami furcsát! A nő a tükörben mosolyog! Tiszta szívből, őszintén mosolyog!
„Jó nőnek lenni! Érezni és szerelmeskedni! Lassan egy könnycsepp gördül ki a szeme sarkából. Ez nem a bánat könnye, hanem az örömé. A szexuális energiák ismét robbantak, és közelebb jutottál ismét önmagadhoz egy kicsit!” - gondolja a nő
Magával hozta a férfi illatát, és jólesően bújt vele be a paplanja alá. Ott körbeölelte, és vele aludt el… Majd ott maradt az álmában is…
Ezek után még két nap és két éjszaka szerették egymást. Ismeretlenül, féltve, őrizve az érzést és felkészülve arra, ennek a csodának is vége lesz egyszer.
És eljött az búcsú ideje. A parton szikrázóan sütött a nap.
A homokba bújtatva lábait, fejét hátrahajtva, egy középkorú nő fekszik a parton. Rózsaszín falatnyi bikinije, csábítón feszül testére. A Szőke haját meg meg lebbenti a kósza szellő, tincsei izgatóan kunkorodnak szép arcába. Karcsú teste barnán csillog a napfényben. Látszik, hogy már több napja élvezi a napsütést. Gömbölyű mellei között fickándozva gördül le egy két izzadságcsepp. Szemeit most nem takarja napszemüveg, hiszen olvasni lehet a tekintetében: boldog!
Szája szegletében mosollyal nézelődik. Már nincs egyedül. Mellette a férfi energiája érződik, és feledhetetlen érzések kavarognak benne. A nő, néha csábosan feláll, megmártózik a vízben, a férfi követi, majd lefekszenek újra a homokba. Körülöttük a három gyerek. Az egyik szebb, mint a másik. Kicsik és még kisebbek. Két fiú és egy négy éves kislány.
A kislány hirtelen lopva a nőre néz. Tiszta, gyönyörű, barna szemeivel, szórja az ártatlanság meleg fényeit. Az a kislány, akit még nem érintett meg semmi rossz csak a jó. Egy bájos tündér!
Hmm… lopva néz, néha csodálkozva majd érdeklődön.
„-Nahát?! Mi köze is van ehhez a nőhöz az én apukámnak?”
Aztán egyszer csak pici kezeit a nő felé nyújtja. A tenyerében ott mosolyog, fickándozik pár darab kavics.
A kezébe adja, neki adja, az övé már… Ekkor jut a nő eszébe, hogy őt is várja a fia otthon. Szíve csordultig van már szeretettel. Övé a világ legcsodálatosabb érzése, az anyaság érzése is. És ez semmihez sem hasonlítható érzés. Sem férfi, sem semmi más nem pótolhatja ezt. A kavicsokkal együtt a nőé lett a tengerparti nyaralás sok sok feledhetetlen emléke.
A barna, a szürke, a fehér színeiben pompázó kavicsok a nő ágya feletti polcon néznek le rá éjszakánként. Titokban őrzik neki a szívébe zárt kislány hófehér tisztaságát. És a vágyat arra a tisztaságra, ami mindenkiben ott lapult egyszer, hiszen mindenki volt gyerek. És azt a titkot, hogy addig érezz, míg élsz, és éld meg minden nap csodáját!
A nő az apukával a mai napig tartja a kapcsolatot az interneten. Ám titokban várja a pillanatot, hogy a kislány szemében lévő apró barna pöttyök rá nevetnek újból.
Az ember lelkében vannak olyan csodálatos történések, melynek egy pillanata örökre a lelkedben marad, és életed végéig elkísér. Mint a kősziklába vésett karcolatok.
Július volt, a nyár legmelegebb hónapja. A nap az andalúziai tengerparton szikrázóan szórta a fényét erre, arra, mosolyt csalva az arcokra. A napfény és a tenger szerelmesei önfeledten napfürdőztek, vagy lubickoltak a vízben. Ó igen! Az a mélykék végtelen tenger! Gyönyörű szép! Hol kisebb, hol nagyobb hullámokat, fodrokat vetett, a gyerekek örömére, akik élvezettel feküdtek a habok közé. Sikongatva, hangosan kacagva játszottak.
A homokba bújtatva lábait, fejét hátrahajtva, egy középkorú nő fekszik a parton. Rózsaszín falatnyi bikinije, csábítón feszül testére, odavonzva a férfi tekinteteket. Szőke haját meg meg lebbenti a kósza szellő, tincsei izgatóan kunkorodnak szép arcába. Karcsú teste barnán csillog a napfényben. Látszik, hogy már több napja élvezi a napsütést. Gömbölyű mellei között fickándozva gördül le egy két izzadságcsepp. Szemeit napszemüveg takarja, de így is érződik a nő egész lényén valami különös. Gondolkodik. Napok óta csak gondolkodik.
Pihenés. Lazítás. Szabadság. Elengedés.
Minden a felgyülemlett stressz levezetésére kellene, hogy szolgáljon a nyaralás. A régi gondolatok száműzésének, és újak születésének. Figyelni a belső hangra, és megtalálni magadban a csendet, ami meghozza a lelked békéjét egy lelki válság után. Igen, ő szenvedett pár hónappal ezelőtt. Szakítás, kamaszodó gyerek. Mindenkivel törődött csak magával nem! Most önző lett! Most csak ő van! Döntéseket kell hoznia és változás kell az életében! Az elmúlt pár nap lassan meghozza a megnyugvást. A séták, a naplemente csodálata, a víz nyugalma is erőt, hitet adott neki.
A múltját maga mögött hagyva egymaga boldogan élvezi azt, amit most nyújt neki az élet. Szája szegletében mosollyal nézelődik. Hol egy sirályt fedez fel az égen, hol egy hajó tűnik fel a távolban. Néha csábosan feláll, megmártózik a vízben, majd elfekszik a törölközőjén.
Egyedül van. Egyedül kellett lennie... Nincs vele senki a családjából.
De azért hajtja a vére. Egy szenvedélyes nő ő, akiben dúl az erotika iránti vágy és az energiák tombolnak benne már hetek óta. A kis szállodában nem igen akadt egy szemrevaló férfi sem, így a parton próbált nézelődni. Nem kihívóan, csak vágyakozva. De az ismerkedés idáig, elmaradt. Családok, barátnőkkel érkező ifjak, és középkorú úriemberek a felhozatal. A Föld minden országából. Hol német, hol angol, hol meg francia szavakat hall.
A nap már lassan lenyugodni készül, és az égbolt narancsos vöröses színben izzik. A nő ismét a homokban üldögél, kezeivel mindenféle ábrákat, köröket rajzol és élvezi, ahogy a víz elmossa azonnal. Vágya tombol. Férfit akar! Azonnal! Valaki tépje szét, és utána simítsa ki. Fejében pajzán gondolatok cikáznak, ereiben dübörögve áramlik a vér, és lába között nedvesen tapad rá falatnyi rózsaszín bikinije.
Hirtelen egy férfi ül le mellé. A nő oda sem néz, még talán zavarba is lett. Lassan fordítja felé a tekintetét. Vele egyidős lehet. Kopasz, szép testű, izmos, de sovány, magas férfit lát. Nem is érdekli. Francia nyelven kiabál három gyereke felé, akik kacagva ugrálnak a hullámokban.
- Helló lady! – szól a nőhöz angolul, aki most mosolyodik el csak.
És ekkor dobban a szív. A nő, már tudja, mikor a fénylő barna szempárba néz, hogy megkapta a férfit, akire már napok óta vár.
Testén jóleső bizsergés fut végig a feje búbjától a lába újáig. Zakatol a szíve, agya lázasan kutatja az angol szavakat. Hiányos a tudása, sőt szinte nem is beszéli az angolt, nem is tudja hogyan gondolta az ismerkedést nyelvtudás nélkül. De belevág! Így sokkal izgalmasabb! Itt egy izgató, csinos férfi és nincs más csak napfény, vágy és titok. Mindig vonzotta a titok. Hát most kaphat egy idegent, akivel akár szerelmeskedhet úgy, hogy alig tud róla valamit.
„Jön, akar és elmegy. Haza az ő életéhez és én az enyémhez. Ez így lesz a jó. Játssz! Csábíts! Hiszen te vagy a nő! Akarom őt!"- Így álmodozik a nő, és azt se bánja, ha előjön a dögösebb, szajhásabb énje. Néha ennek is életre kell kelnie!
Fél óra múlva estére egy randevút beszélnek meg a parton, egy sziklánál. Tudja… hiszen mindketten tudják, hogy itt szerelmeskedés lesz az éjszaka.
A nő lázasan készülődik, és izgatottan várja a megbeszélt időpontot. Korábban érkezik a sziklához, ami egy eldugottabb helyen van. Éjjel 10 óra lassan. Haja frissen mosva illatozik, bőre csillog a holdfényben. Fehér hosszú ruhájában, mint egy királykisasszony úgy néz ki, s aki arra vár, hogy a szőke hercege megtalálja. A sötétségben a tenger háborogva hullámzik, moraja idegtépő is lehetne. De a nő csak magára figyel és az érzéseire. Távolról fiatalok beszédfoszlányai hallatszanak, zene is szól. Gitár-zenét vél hallani. De ő csak vár. És fél. Mi lesz, ha nem jön el a férfi?
És akkor a háta mögött valami neszre lesz figyelmes. Egy illatot érez maga mögött. Ellenállhatatlan semmivel össze nem téveszthető férfiillatot. Csak szívja magába a bőre illatát, mit, az illatát… a szagát! Akarja őt, az érintését, a vágyát, mindent akar, ami maga a férfi. Az emberit, azt a semmihez sem foghatót, igazit. Hát itt van.
A férfi a háta mögé áll és lágyan belecsókol azonnal a nyakába. A nő száját halk sóhaj hagyja el. Igen! Erről álmodott már órák óta! Kacag, ingerlik nyakát a csókok. De a száj már a másik szájat keresi. Édes, mámorító és őrjítő a csókja. Zsong a nő feje, szédül, és azt hiszi ez valami káprázat és nem a valóság. Nincsenek szavak. Csak kutakodó férfikezek, mely érzelmet is hordoznak. Nem rohan ajtóstól a házban, hanem lassan élvezettel közelít a nő minden egyes érzékeny pontjához. Tenyere a tenyerébe szikrát csihol, nem siet, hiszen a férfi nagy játékos, és tudja, a vágyhoz idő kell. Megvárja, szépen még megszűnik körülöttük a világ, és nem látnak mást csak egymás vágytól izzó szemét. Nem vesz el semmit a férfi, a nő magától adja oda, és fogadja azt be.
Egy óra múlva kéz a kézben sétál a két sóvárgó ember a sötétben. A férfi háza felé tartanak. A lakás a gyerekek szuszogásától hangos. Nem zavarja őket. A szoba félhomálya lassan elnyeli a meztelen testeket. Jóleső sóhajok, lágy érintések, égő tekintetek, remegő szempillák, összegabalyodott lábak, combok súrlódása, szavak… a bódultság szavai.
Az orgazmus hevében a nő, a nyakába érezi a férfi meleg leheletét. A test rá nehezedik. Az utolsó hang elhagyja férfi száját, majd az ölelő karok elernyednek és lehullnak róla. Csend lesz pár pillanatra. Magasztos csend. A beteljesülés csendje. Majd jön a jóleső zsibbadás, amikor a testedből kiveszik minden erő. Ellazulsz.
Órákkal később a szállodai szobában a nő, a tükörbe nézve felfedez valami furcsát! A nő a tükörben mosolyog! Tiszta szívből, őszintén mosolyog!
„Jó nőnek lenni! Érezni és szerelmeskedni! Lassan egy könnycsepp gördül ki a szeme sarkából. Ez nem a bánat könnye, hanem az örömé. A szexuális energiák ismét robbantak, és közelebb jutottál ismét önmagadhoz egy kicsit!” - gondolja a nő
Magával hozta a férfi illatát, és jólesően bújt vele be a paplanja alá. Ott körbeölelte, és vele aludt el… Majd ott maradt az álmában is…
Ezek után még két nap és két éjszaka szerették egymást. Ismeretlenül, féltve, őrizve az érzést és felkészülve arra, ennek a csodának is vége lesz egyszer.
És eljött az búcsú ideje. A parton szikrázóan sütött a nap.
A homokba bújtatva lábait, fejét hátrahajtva, egy középkorú nő fekszik a parton. Rózsaszín falatnyi bikinije, csábítón feszül testére. A Szőke haját meg meg lebbenti a kósza szellő, tincsei izgatóan kunkorodnak szép arcába. Karcsú teste barnán csillog a napfényben. Látszik, hogy már több napja élvezi a napsütést. Gömbölyű mellei között fickándozva gördül le egy két izzadságcsepp. Szemeit most nem takarja napszemüveg, hiszen olvasni lehet a tekintetében: boldog!
Szája szegletében mosollyal nézelődik. Már nincs egyedül. Mellette a férfi energiája érződik, és feledhetetlen érzések kavarognak benne. A nő, néha csábosan feláll, megmártózik a vízben, a férfi követi, majd lefekszenek újra a homokba. Körülöttük a három gyerek. Az egyik szebb, mint a másik. Kicsik és még kisebbek. Két fiú és egy négy éves kislány.
A kislány hirtelen lopva a nőre néz. Tiszta, gyönyörű, barna szemeivel, szórja az ártatlanság meleg fényeit. Az a kislány, akit még nem érintett meg semmi rossz csak a jó. Egy bájos tündér!
Hmm… lopva néz, néha csodálkozva majd érdeklődön.
„-Nahát?! Mi köze is van ehhez a nőhöz az én apukámnak?”
Aztán egyszer csak pici kezeit a nő felé nyújtja. A tenyerében ott mosolyog, fickándozik pár darab kavics.
A kezébe adja, neki adja, az övé már… Ekkor jut a nő eszébe, hogy őt is várja a fia otthon. Szíve csordultig van már szeretettel. Övé a világ legcsodálatosabb érzése, az anyaság érzése is. És ez semmihez sem hasonlítható érzés. Sem férfi, sem semmi más nem pótolhatja ezt. A kavicsokkal együtt a nőé lett a tengerparti nyaralás sok sok feledhetetlen emléke.
A barna, a szürke, a fehér színeiben pompázó kavicsok a nő ágya feletti polcon néznek le rá éjszakánként. Titokban őrzik neki a szívébe zárt kislány hófehér tisztaságát. És a vágyat arra a tisztaságra, ami mindenkiben ott lapult egyszer, hiszen mindenki volt gyerek. És azt a titkot, hogy addig érezz, míg élsz, és éld meg minden nap csodáját!
A nő az apukával a mai napig tartja a kapcsolatot az interneten. Ám titokban várja a pillanatot, hogy a kislány szemében lévő apró barna pöttyök rá nevetnek újból.
Attila, a gyáva hősszerelmes
Éltem a szürke, eseménytelen életemet, amikor egy unalmasnak induló keddi napon egy számomra ismeretlen telefonszámról kaptam egy sms-t. A férfi - Attila - akitől az üzenet jött, nemsokára gondoskodott arról, hogy fenekestül felforduljon az életem.
Fogalmam sem volt, hogy ki ő. Egy-két üzenetváltást követően kiderült, hogy egy közös ismerősünk adta meg a telefonszámomat, nagy könyörgések árán. Attila egy bevásárlóközpontban látott beszélgetni ezzel a bizonyos közös ismerőssel, és attól a perctől kezdve minden gondolata csak körülöttem forgott, mindenképpen meg akart ismerni.
Udvariasan válaszolgattam az üzeneteire, kíváncsian fogadtam a nyomulását. Azt hittem, hogy egy csendes duhajjal van dolgom, aki pusztán sms-ben teszi a szépet, de meglepett, mert egyszer váratlanul felhívott. Épp hazaszaladtam napközben, és készültem vissza a munkahelyemre.
Amikor beleszólt a telefonba nem akartam hinni a fülemnek. A hangjától és a lehengerlő stílusától lehidaltam, padlót fogtam. Gördülékenyen ment a társalgás, egyből akadt beszédtémánk, sőt, nem tudtam betelni vele, mert elképesztően zseniálisan irányította a beszélgetés fonalát. Megbabonázottan ültem a karosszékben, a telefon a fülemhez ragadt, Attila lenyűgöző előadásmódja miatt nem érzékeltem az idő múlását.
Sok pasi hazudozik, letagadja, hogy nős és gyerekei vannak. Attila nem árult zsákbamacskát, kerek-perec megmondta, hogy felesége és három gyereke van, de addig nem akar elválni, amíg nem talál egy stabil partnert. Értékeltem az őszinteségét és közöltem vele, hogy nem akarok házas férfival kavarni. Miután ezt tudomására hoztam illedelmesen elköszönt, és minden jót kívánt.
Csodálkoztam, hogy hamar feladta, mégis belül tapsikoltam, mert egyáltalán nem tartottam jó ötletnek, hogy egy háromgyerekes pasival folytassak viszonyt.
Attila mégsem adta fel!
Kétnaponta jelentkezett és fűzött. Minél inkább ellenálltam, annál intenzívebben tepert. A vadászösztön úgy látszik minden fickóban ugyanúgy kódolva van. Mágnesként vonzódott hozzám, - vagyis inkább az elérhetetlen nőhöz - bármit mondtam, képtelenség volt eltántorítani. Játéknak fogtam fel ezt az érdekes, telefonos kapcsolatot, nem akartam találkozni vele. A női hiúságomat mégis legyezgette ez a furcsa viszony, mert Attila hihetetlen módon ráérzett hogyan csapja a szelet.
Addig ostromolt, udvarolt, míg végül teljesen elcsavarta a fejem, belementem a találkába. Ezzel érveltem: "Szabad vagyok, nem kell elszámolnom senkinek, azt csinálok, amit akarok. A pasi igaz nős, de ez az ő sara!"
Folyton panaszkodott a házasságára, ami már évek óta nem működött, már csak a három gyerek volt az összetartó erő. Tipikus gyenge férfi lévén nem mert elválni, arra várt, hogy talál egy nőt, akivel új életet kezdhet, aki erőt ad neki, és aki a válása után biztos pont lesz az életében.
Lassan, fokozatosan hagytam magam megvezetni, de előtte sokat vívódtam. A komoly énem ezeket a kérdéseket tette fel: "Mi a garancia arra, hogy mellettem élete végéig boldog lesz? A férfiak miért egy külső kapcsolatban keresik a megoldást? Manapság szerelmi házasságok köttetnek, miért hal meg a szerelem, vagy ha már meghal, miért nem változik át őszinte szeretetté? Mennyire tiszteli az a férfi a feleségét, aki titokban félrekacsingat?" A vadóc énem erre így replikázott: "Miért vagyok én erkölcscsősz? Adott egy fickó, aki bolondul értem, hagyjam elmenni? Egyszer élünk, és ha tényleg ő lesz a befutó?"
Egy hipermarket parkolójában találkoztunk.
Rettenetesen tartottam a randevútól, mert nem tudtam mire számíthatok, hiszen a személyes találkozón dönt a kémia, és eldől a "hogyantovább".
Séta közben alaposan szemrevételeztük egymást, egymás energiáit mélyen beszívtuk. Beszédtémánk már volt, hiszen már napok óta dumcsiztunk telefonon.
Kezdettől fogva tudtam, hogy el vagyok veszve! Ez már az első másodpercben eldőlt, amikor elmerültem a mélybarna szemeiben. Imádtam a borostás arcát, a gödröcskét, ami megjelent a szája szegletében amikor nevetett, a göndör tincseit, amelyek rakoncátlanul, keszekuszán lógtak a szemébe, és a vékony, szikár termetét.
Annak ellenére, hogy Attila a családjával élt, és a földrajzi távolság 30 km volt közöttünk, minden nap átjött hozzám. Előfordult, hogy a rengeteg munkája miatt csak 5 percre ugrott át, megpuszilgatott, cirógatott, megsimogatta a hajamat, és már fordult is vissza. Mindig "jóreggelt" sms-el ébresztett és éjszaka órákon át csevegtünk telefonon. Végtelenül boldognak éreztem magam, mert tudtam, hogy tiszta szívből szeret, a feleségével már csak a papír köti össze.
Az első szeretkezésünk emléke életem végéig el fog kísérni.
Szabadnapot vettünk ki, és kiruccantunk egy közeli városba, ami elég népszerű kirándulóhely. Számítottam rá, hogy aznap szorosabban összebújunk, ezért az egyik legszexisebb fehérnemű garnitúrámat vettem fel.
Önfeledten, kacarászva andalogtunk kéz a kézben. Többször is tinisen kapualjakba húzódtunk és hevesen csókolóztunk.
Egyszer csak Attila megragadta a kezem és addig vonszolt, míg egy Tourinform irodában kötöttünk ki. A fizető vendéglátás iránt érdeklődött, pár perc múlva már egy cetlire felírt címet szorongatott a kezében. Megkerestük a házat. Becsöngettünk. Egy öreg néni nyitott ajtót.
- Ne szólj semmit, csak figyelj! - adta parancsba Attila, majd a nénihez fordulva folytatta: - Csókolom! Van kiadó szobája?
- Igen, hogyne lenne.
- Akkor kivennénk egyet ma éjszakára.
- Csak egy éjszakára?
- Igen, tetszik tudni most van a házassági évfordulónk. A gyerekeket a nagyira bíztuk, szeretnénk kettesben ünnepelni. És mivel itt voltunk nászúton, visszajöttünk újra, hogy felelevenítsük az emlékeket.
- Ez szép dolog! - mosolygott a néni - Jöjjenek utánam.
Követtük az idős hölgyet. Egy nagy hálószobába vezetett, ami ódivatú, antik bútorokkal volt berendezve. A szobához tartozott egy fürdőszoba, ami viszont teljesen modern stílusban tetszelgett. A néni hosszan leállt velünk diskurálni, pedig már a levegőben is érezhető volt a túlfűtött szexuális izgalom. (Ja persze, ő már erre nem volt fogékony.)
Miközben a nénikét figyeltem, elképzeltem, hogy ő is volt fiatal, és kikapós menyecskeként a szénakazalban huncutkodott a belevaló, szilaj legényekkel.
Százezer év múlva végre-valahára kitipegett, felsóhajtottunk, és kulcsra zártuk az ajtót.
Attila bement a fürdőszobába, én kapva kaptam az alkalmon, villámgyorsan ledobáltam magamról a ruhámat, és a bordó, csipkés melltartóban és tangában végigterültem az ágyon, mint egy kandúrját váró, kiéhezett cicuska. Amikor Attila visszajött a szobába csak ennyit mondtam: - Nem hallatszott be a dorombolásom a fürdőszobába? Azt hittem már be sem jössz... gyere ... éhes a cicus...
Elállt a lélegzete, úgy meglepődött. Földbe gyökerezett lábakkal állt az ajtóban. Erre nem számított.
Lassan elindult az ágy felé, odajött hozzám, simogatni kezdett, a csillogó szemeivel csodált, és suttogott: - Gyönyörű vagy! Olyan bársonyos a tested, mint egy tinilányé!
Mélyen egymás szemébe néztünk. Attila az előreomló hajtincseimet óvatosan a fülem mögé simította, közelebb hajolt, úgy súgta: - Kívánlak. Nagyon kívánlak!
Beleborzongtam.
Vadul egymásnak estünk. Érintése áramütésként hatott, csókja a mennyországba repített, testünk eggyé vált, megszűnt a külvilág, elementáris, földöntúli energiák szabadultak fel. Beszívtam az illatát, ami kábítószerként, mámorítóan hatott rám, nem tudtam betelni a bőre ízével, az élvezet a csontjaimig hatolt. A szenvedély hevében azt kívántam, hogy álljon meg az idő, soha ne érjen véget a vibrálás, az együttlét örökké tartson.
A hetek óta elfojtott vágyainkat végre kielégítettük, egész délután a mamika frissen mosott, keményített lepedőjét gyűrögettük, nem tudtunk betelni egymással.
Életemben nem éreztem még annyira boldognak magam, mint akkor.
A kapcsolatunk napról-napra mélyült. Ahhoz képest, hogy részemről játéknak indult, egyre jobban Attilába habarodtam. A nap minden percében ő járt a fejemben, egyre erősebb szálakkal kötődtem hozzá. Azon vettem észre magam, hogy vezetés közben a rádiót hallgatva, a limonádé szerelmes számok szövegét figyelem, és gyakran hangosan énekelek.
Közös jövőt terveztünk, Attila borúlátása egyre inkább optimizmusba csapott át, úgy tervezte, a támogatásommal végigcsinálja a válási procedúrát.
Egyik délután felhívott és örömmel újságolta, hogy két cimborája meghívta egy koncertre egy közeli városba.
- Nem tudom hogy fogom kibírni nélküled, de ezt a koncertet nem lehet kihagyni!
- Menj csak! Érezd jól magad, majd holnap találkozunk! - nyugtattam meg.
Éjfél körül csörgött, nem hallottam mást, csak a lelkes kiabálást és a dübörgő zenét:
- Hallod? Hallgasd! Tök jó, ugye? - kiáltotta. Jó volt hallani gyermeki izgatottságát , és azzal is megörvendeztetett, hogy rám gondolt és felhívott, így nyugodtan hajtottam álomra a fejem.
Reggel vártam a szokásos "jóreggeltszivem" sms-t, de nem jött. Nem bánkódtam, azt hittem, hogy a koncert miatt későn ért haza, és még aludt, ezért én sem írtam, gondoltam még várok, hagyom pihenni.
Dél körül már kezdtem aggódni. Még soha nem fordult elő, hogy ilyen hosszú ideig nem keresett.
Felhívtam, és megrökönyödtem, megsemmisültem attól, amit mondott.
Éjjel a koncerten ivott és részegen akart hazavezetni. Elkapták a rendőrök, megszondáztatták, aztán bevitték vérvételre. Túl sok alkohol volt a szervezetében, bevonták a jogosítványát. Rettentően ideges, zaklatott hangon beszélt hozzám, megígérte, hogy este hív, és mindent megbeszélünk.
Egész nap sík ideg voltam. Csak lézengtem a munkahelyemen, nem tudtam mit kezdeni magammal. Egyik percben szidtam Attilát, a másikban sajnáltam, és reménykedtem, hogy pénzbüntetéssel megússza.
Este ugyanúgy társalogtunk, mint máskor, bíztunk mind a ketten abban, hogy sikerül protekciót szerezni, és néhány nap múlva elfelejtjük ezt a kalamajkát.
De az élet nem habos torta!
Attila ismerőse nem tudott segíteni. A szereposztás ekkor a következő volt: Attila játszotta a beszari, parázó, pesszimista fickót, akinek egy évre is bevonhatják a jogsiját, én pedig a reménykedő, bizakodó, optimista lelki támaszt nyújtó szerelmes asszonyt, és azon voltam, hogy erőt öntsek belé.
A dolgok egyre rosszabbá váltak már kettőnk között is. Attila lebeszélt engem magáról. Egyre depisebb és idegesebb lett, ezer fokot fordult. Amíg én azon agyaltam, mit tehetnénk, hogy a kapcsolatunk ne sérüljön, ő hárított, és azt bizonygatta, hogy mindennek vége.
- Nem érted?! - ordította - Autó nélkül senki vagyok. Olyan ez, mintha kitépték volna a lábamat.
Tényleg nem értettem. Van busz is, nekem is van autóm, akár én is mehettem volna hozzá. De ő hajthatatlannak bizonyult, egyre jobban zavart a hozzáállása.
"Játéknak indult, nem akartam beleszeretni, és most mi van! - sírtam - Fülig szerelmes vagyok, ragaszkodom hozzá, és most ő nem akar engem! Érthetetlen!"
Valóban egy gyenge jellemű fickóval hozott össze a sors. A rózsaszínű köd újra homályt vont a szemem elé, hittem kettőnkben, bíztam, hogy együtt leküzdhetjük az akadályokat és tűzön-vízen át kitartunk egymás mellett, akár hegyeket is képesek leszünk megmozgatni, de csalódnom kellett.
Egyedül maradtam. Attila egy lépést sem tett azért, hogy megmentse a kapcsolatunkat. A zöld papiros, ami csak egy matéria, sokkal többet jelentett számára, mint egy élő-érző ember.
"Önző, egoista - szidtam - Semmibe veszi az érzéseimet, csak magával törődik. Jellemző! Minden pasi ezt csinálja. Vészhelyzetben óvodás kisfiúvá töpörödnek, és a mama (feleség) szoknyája mögé bújnak. A macsóság csak addig működik, amíg fut velük a szekér, mihelyt adódik egy probléma beszarnak, és megfutamodnak!"
Foggal-körömmel küzdöttem Attiláért, mindhiába. Bástyákkal vette körül magát, nem engedte, hogy áttörjem őket, teljesen zárt.
Belefáradtam a harcba, beláttam, hogy semmi értelme.
Utolsó sms-ében ezt írta: - Egy évre vették el a jogsimat és 100 ezer forint pénzbírságot kaptam. SZERETLEK! Mindenképpen kereslek egy év múlva, vigyázz magadra!
Válaszomban a keserűség és reménytelenség hangján szóltam hozzá: - Ne keress SOHA többé! Felejts el!
Ezt olvastam valahol: a kutatók a hosszabb távú intim kapcsolatoknak 5 szakaszát különböztetik meg: vonzalom - építkezés - folytatódás - hanyatlás - befejezés. Bizony, az utolsó kettő is kapcsolati forgatókönyv.
Talán azért éreztem rettenetes tragédiának a szakításunkat Attilával, mert egy lépcsőfok, egy fontos szakasz kimaradt: a hanyatlás. Hirtelen, váratlanul, minden átmenet nélkül jött a vég, éppen hogy kezdtem otthon érezni magam a kapcsolatban, már be is fejeződött.
"A szakítás természetes fejezete a párkapcsolatnak. Életünk egy része a párkeresésről szól, s ebben a szakítás is benne van." - írja egy pszichológus.
Igen, ez így van. De minden egyes szakítás kihasít egy darabot a szívünkből, megsemmisülünk és egy kicsit belehalunk. Tudom, hogy az élet minden rúgása és csapása megtanít minket valamire, álruhában jelentkező áldások ezek, tanulnunk kell belőlük, de amikor még frissek a sebek, és iszonyú kínokat élünk át, akkor gyötrelem az élet.
(Igaz történet.)
Éltem a szürke, eseménytelen életemet, amikor egy unalmasnak induló keddi napon egy számomra ismeretlen telefonszámról kaptam egy sms-t. A férfi - Attila - akitől az üzenet jött, nemsokára gondoskodott arról, hogy fenekestül felforduljon az életem.
Fogalmam sem volt, hogy ki ő. Egy-két üzenetváltást követően kiderült, hogy egy közös ismerősünk adta meg a telefonszámomat, nagy könyörgések árán. Attila egy bevásárlóközpontban látott beszélgetni ezzel a bizonyos közös ismerőssel, és attól a perctől kezdve minden gondolata csak körülöttem forgott, mindenképpen meg akart ismerni.
Udvariasan válaszolgattam az üzeneteire, kíváncsian fogadtam a nyomulását. Azt hittem, hogy egy csendes duhajjal van dolgom, aki pusztán sms-ben teszi a szépet, de meglepett, mert egyszer váratlanul felhívott. Épp hazaszaladtam napközben, és készültem vissza a munkahelyemre.
Amikor beleszólt a telefonba nem akartam hinni a fülemnek. A hangjától és a lehengerlő stílusától lehidaltam, padlót fogtam. Gördülékenyen ment a társalgás, egyből akadt beszédtémánk, sőt, nem tudtam betelni vele, mert elképesztően zseniálisan irányította a beszélgetés fonalát. Megbabonázottan ültem a karosszékben, a telefon a fülemhez ragadt, Attila lenyűgöző előadásmódja miatt nem érzékeltem az idő múlását.
Sok pasi hazudozik, letagadja, hogy nős és gyerekei vannak. Attila nem árult zsákbamacskát, kerek-perec megmondta, hogy felesége és három gyereke van, de addig nem akar elválni, amíg nem talál egy stabil partnert. Értékeltem az őszinteségét és közöltem vele, hogy nem akarok házas férfival kavarni. Miután ezt tudomására hoztam illedelmesen elköszönt, és minden jót kívánt.
Csodálkoztam, hogy hamar feladta, mégis belül tapsikoltam, mert egyáltalán nem tartottam jó ötletnek, hogy egy háromgyerekes pasival folytassak viszonyt.
Attila mégsem adta fel!
Kétnaponta jelentkezett és fűzött. Minél inkább ellenálltam, annál intenzívebben tepert. A vadászösztön úgy látszik minden fickóban ugyanúgy kódolva van. Mágnesként vonzódott hozzám, - vagyis inkább az elérhetetlen nőhöz - bármit mondtam, képtelenség volt eltántorítani. Játéknak fogtam fel ezt az érdekes, telefonos kapcsolatot, nem akartam találkozni vele. A női hiúságomat mégis legyezgette ez a furcsa viszony, mert Attila hihetetlen módon ráérzett hogyan csapja a szelet.
Addig ostromolt, udvarolt, míg végül teljesen elcsavarta a fejem, belementem a találkába. Ezzel érveltem: "Szabad vagyok, nem kell elszámolnom senkinek, azt csinálok, amit akarok. A pasi igaz nős, de ez az ő sara!"
Folyton panaszkodott a házasságára, ami már évek óta nem működött, már csak a három gyerek volt az összetartó erő. Tipikus gyenge férfi lévén nem mert elválni, arra várt, hogy talál egy nőt, akivel új életet kezdhet, aki erőt ad neki, és aki a válása után biztos pont lesz az életében.
Lassan, fokozatosan hagytam magam megvezetni, de előtte sokat vívódtam. A komoly énem ezeket a kérdéseket tette fel: "Mi a garancia arra, hogy mellettem élete végéig boldog lesz? A férfiak miért egy külső kapcsolatban keresik a megoldást? Manapság szerelmi házasságok köttetnek, miért hal meg a szerelem, vagy ha már meghal, miért nem változik át őszinte szeretetté? Mennyire tiszteli az a férfi a feleségét, aki titokban félrekacsingat?" A vadóc énem erre így replikázott: "Miért vagyok én erkölcscsősz? Adott egy fickó, aki bolondul értem, hagyjam elmenni? Egyszer élünk, és ha tényleg ő lesz a befutó?"
Egy hipermarket parkolójában találkoztunk.
Rettenetesen tartottam a randevútól, mert nem tudtam mire számíthatok, hiszen a személyes találkozón dönt a kémia, és eldől a "hogyantovább".
Séta közben alaposan szemrevételeztük egymást, egymás energiáit mélyen beszívtuk. Beszédtémánk már volt, hiszen már napok óta dumcsiztunk telefonon.
Kezdettől fogva tudtam, hogy el vagyok veszve! Ez már az első másodpercben eldőlt, amikor elmerültem a mélybarna szemeiben. Imádtam a borostás arcát, a gödröcskét, ami megjelent a szája szegletében amikor nevetett, a göndör tincseit, amelyek rakoncátlanul, keszekuszán lógtak a szemébe, és a vékony, szikár termetét.
Annak ellenére, hogy Attila a családjával élt, és a földrajzi távolság 30 km volt közöttünk, minden nap átjött hozzám. Előfordult, hogy a rengeteg munkája miatt csak 5 percre ugrott át, megpuszilgatott, cirógatott, megsimogatta a hajamat, és már fordult is vissza. Mindig "jóreggelt" sms-el ébresztett és éjszaka órákon át csevegtünk telefonon. Végtelenül boldognak éreztem magam, mert tudtam, hogy tiszta szívből szeret, a feleségével már csak a papír köti össze.
Az első szeretkezésünk emléke életem végéig el fog kísérni.
Szabadnapot vettünk ki, és kiruccantunk egy közeli városba, ami elég népszerű kirándulóhely. Számítottam rá, hogy aznap szorosabban összebújunk, ezért az egyik legszexisebb fehérnemű garnitúrámat vettem fel.
Önfeledten, kacarászva andalogtunk kéz a kézben. Többször is tinisen kapualjakba húzódtunk és hevesen csókolóztunk.
Egyszer csak Attila megragadta a kezem és addig vonszolt, míg egy Tourinform irodában kötöttünk ki. A fizető vendéglátás iránt érdeklődött, pár perc múlva már egy cetlire felírt címet szorongatott a kezében. Megkerestük a házat. Becsöngettünk. Egy öreg néni nyitott ajtót.
- Ne szólj semmit, csak figyelj! - adta parancsba Attila, majd a nénihez fordulva folytatta: - Csókolom! Van kiadó szobája?
- Igen, hogyne lenne.
- Akkor kivennénk egyet ma éjszakára.
- Csak egy éjszakára?
- Igen, tetszik tudni most van a házassági évfordulónk. A gyerekeket a nagyira bíztuk, szeretnénk kettesben ünnepelni. És mivel itt voltunk nászúton, visszajöttünk újra, hogy felelevenítsük az emlékeket.
- Ez szép dolog! - mosolygott a néni - Jöjjenek utánam.
Követtük az idős hölgyet. Egy nagy hálószobába vezetett, ami ódivatú, antik bútorokkal volt berendezve. A szobához tartozott egy fürdőszoba, ami viszont teljesen modern stílusban tetszelgett. A néni hosszan leállt velünk diskurálni, pedig már a levegőben is érezhető volt a túlfűtött szexuális izgalom. (Ja persze, ő már erre nem volt fogékony.)
Miközben a nénikét figyeltem, elképzeltem, hogy ő is volt fiatal, és kikapós menyecskeként a szénakazalban huncutkodott a belevaló, szilaj legényekkel.
Százezer év múlva végre-valahára kitipegett, felsóhajtottunk, és kulcsra zártuk az ajtót.
Attila bement a fürdőszobába, én kapva kaptam az alkalmon, villámgyorsan ledobáltam magamról a ruhámat, és a bordó, csipkés melltartóban és tangában végigterültem az ágyon, mint egy kandúrját váró, kiéhezett cicuska. Amikor Attila visszajött a szobába csak ennyit mondtam: - Nem hallatszott be a dorombolásom a fürdőszobába? Azt hittem már be sem jössz... gyere ... éhes a cicus...
Elállt a lélegzete, úgy meglepődött. Földbe gyökerezett lábakkal állt az ajtóban. Erre nem számított.
Lassan elindult az ágy felé, odajött hozzám, simogatni kezdett, a csillogó szemeivel csodált, és suttogott: - Gyönyörű vagy! Olyan bársonyos a tested, mint egy tinilányé!
Mélyen egymás szemébe néztünk. Attila az előreomló hajtincseimet óvatosan a fülem mögé simította, közelebb hajolt, úgy súgta: - Kívánlak. Nagyon kívánlak!
Beleborzongtam.
Vadul egymásnak estünk. Érintése áramütésként hatott, csókja a mennyországba repített, testünk eggyé vált, megszűnt a külvilág, elementáris, földöntúli energiák szabadultak fel. Beszívtam az illatát, ami kábítószerként, mámorítóan hatott rám, nem tudtam betelni a bőre ízével, az élvezet a csontjaimig hatolt. A szenvedély hevében azt kívántam, hogy álljon meg az idő, soha ne érjen véget a vibrálás, az együttlét örökké tartson.
A hetek óta elfojtott vágyainkat végre kielégítettük, egész délután a mamika frissen mosott, keményített lepedőjét gyűrögettük, nem tudtunk betelni egymással.
Életemben nem éreztem még annyira boldognak magam, mint akkor.
A kapcsolatunk napról-napra mélyült. Ahhoz képest, hogy részemről játéknak indult, egyre jobban Attilába habarodtam. A nap minden percében ő járt a fejemben, egyre erősebb szálakkal kötődtem hozzá. Azon vettem észre magam, hogy vezetés közben a rádiót hallgatva, a limonádé szerelmes számok szövegét figyelem, és gyakran hangosan énekelek.
Közös jövőt terveztünk, Attila borúlátása egyre inkább optimizmusba csapott át, úgy tervezte, a támogatásommal végigcsinálja a válási procedúrát.
Egyik délután felhívott és örömmel újságolta, hogy két cimborája meghívta egy koncertre egy közeli városba.
- Nem tudom hogy fogom kibírni nélküled, de ezt a koncertet nem lehet kihagyni!
- Menj csak! Érezd jól magad, majd holnap találkozunk! - nyugtattam meg.
Éjfél körül csörgött, nem hallottam mást, csak a lelkes kiabálást és a dübörgő zenét:
- Hallod? Hallgasd! Tök jó, ugye? - kiáltotta. Jó volt hallani gyermeki izgatottságát , és azzal is megörvendeztetett, hogy rám gondolt és felhívott, így nyugodtan hajtottam álomra a fejem.
Reggel vártam a szokásos "jóreggeltszivem" sms-t, de nem jött. Nem bánkódtam, azt hittem, hogy a koncert miatt későn ért haza, és még aludt, ezért én sem írtam, gondoltam még várok, hagyom pihenni.
Dél körül már kezdtem aggódni. Még soha nem fordult elő, hogy ilyen hosszú ideig nem keresett.
Felhívtam, és megrökönyödtem, megsemmisültem attól, amit mondott.
Éjjel a koncerten ivott és részegen akart hazavezetni. Elkapták a rendőrök, megszondáztatták, aztán bevitték vérvételre. Túl sok alkohol volt a szervezetében, bevonták a jogosítványát. Rettentően ideges, zaklatott hangon beszélt hozzám, megígérte, hogy este hív, és mindent megbeszélünk.
Egész nap sík ideg voltam. Csak lézengtem a munkahelyemen, nem tudtam mit kezdeni magammal. Egyik percben szidtam Attilát, a másikban sajnáltam, és reménykedtem, hogy pénzbüntetéssel megússza.
Este ugyanúgy társalogtunk, mint máskor, bíztunk mind a ketten abban, hogy sikerül protekciót szerezni, és néhány nap múlva elfelejtjük ezt a kalamajkát.
De az élet nem habos torta!
Attila ismerőse nem tudott segíteni. A szereposztás ekkor a következő volt: Attila játszotta a beszari, parázó, pesszimista fickót, akinek egy évre is bevonhatják a jogsiját, én pedig a reménykedő, bizakodó, optimista lelki támaszt nyújtó szerelmes asszonyt, és azon voltam, hogy erőt öntsek belé.
A dolgok egyre rosszabbá váltak már kettőnk között is. Attila lebeszélt engem magáról. Egyre depisebb és idegesebb lett, ezer fokot fordult. Amíg én azon agyaltam, mit tehetnénk, hogy a kapcsolatunk ne sérüljön, ő hárított, és azt bizonygatta, hogy mindennek vége.
- Nem érted?! - ordította - Autó nélkül senki vagyok. Olyan ez, mintha kitépték volna a lábamat.
Tényleg nem értettem. Van busz is, nekem is van autóm, akár én is mehettem volna hozzá. De ő hajthatatlannak bizonyult, egyre jobban zavart a hozzáállása.
"Játéknak indult, nem akartam beleszeretni, és most mi van! - sírtam - Fülig szerelmes vagyok, ragaszkodom hozzá, és most ő nem akar engem! Érthetetlen!"
Valóban egy gyenge jellemű fickóval hozott össze a sors. A rózsaszínű köd újra homályt vont a szemem elé, hittem kettőnkben, bíztam, hogy együtt leküzdhetjük az akadályokat és tűzön-vízen át kitartunk egymás mellett, akár hegyeket is képesek leszünk megmozgatni, de csalódnom kellett.
Egyedül maradtam. Attila egy lépést sem tett azért, hogy megmentse a kapcsolatunkat. A zöld papiros, ami csak egy matéria, sokkal többet jelentett számára, mint egy élő-érző ember.
"Önző, egoista - szidtam - Semmibe veszi az érzéseimet, csak magával törődik. Jellemző! Minden pasi ezt csinálja. Vészhelyzetben óvodás kisfiúvá töpörödnek, és a mama (feleség) szoknyája mögé bújnak. A macsóság csak addig működik, amíg fut velük a szekér, mihelyt adódik egy probléma beszarnak, és megfutamodnak!"
Foggal-körömmel küzdöttem Attiláért, mindhiába. Bástyákkal vette körül magát, nem engedte, hogy áttörjem őket, teljesen zárt.
Belefáradtam a harcba, beláttam, hogy semmi értelme.
Utolsó sms-ében ezt írta: - Egy évre vették el a jogsimat és 100 ezer forint pénzbírságot kaptam. SZERETLEK! Mindenképpen kereslek egy év múlva, vigyázz magadra!
Válaszomban a keserűség és reménytelenség hangján szóltam hozzá: - Ne keress SOHA többé! Felejts el!
Ezt olvastam valahol: a kutatók a hosszabb távú intim kapcsolatoknak 5 szakaszát különböztetik meg: vonzalom - építkezés - folytatódás - hanyatlás - befejezés. Bizony, az utolsó kettő is kapcsolati forgatókönyv.
Talán azért éreztem rettenetes tragédiának a szakításunkat Attilával, mert egy lépcsőfok, egy fontos szakasz kimaradt: a hanyatlás. Hirtelen, váratlanul, minden átmenet nélkül jött a vég, éppen hogy kezdtem otthon érezni magam a kapcsolatban, már be is fejeződött.
"A szakítás természetes fejezete a párkapcsolatnak. Életünk egy része a párkeresésről szól, s ebben a szakítás is benne van." - írja egy pszichológus.
Igen, ez így van. De minden egyes szakítás kihasít egy darabot a szívünkből, megsemmisülünk és egy kicsit belehalunk. Tudom, hogy az élet minden rúgása és csapása megtanít minket valamire, álruhában jelentkező áldások ezek, tanulnunk kell belőlük, de amikor még frissek a sebek, és iszonyú kínokat élünk át, akkor gyötrelem az élet.
(Igaz történet.)
Életem története
Biztosan mindenki érzett már hasonlót, hogy életünk olyan, mint egy előre megírt forgatókönyv. Sokszor tudat alatt képesek vagyunk megérezni közelgő fontos eseményeket, és ilyenkor működésbe lép hatodik érzékünk.
Leginkább az eszemre hagyatkoztam egész életemben, félve a csalódástól, a kiszolgáltatottságtól és a fájdalomtól. Kerültem a kockázatot, bármiről is legyen szó.
Gyermekkoromban, az iskolában, belém táplálták, hogy nem vagyok elég okos, nem vagyok elég szép, és nincs bennem semmi különleges. Az első iskolaévek meghatározták személyiségemet. Visszahúzódó és gátlásos lettem.
Szüleim folyton biztattak, hogy igenis különleges vagyok, írásaimmal felkeltettem tanáraim és osztályfőnökeim figyelmét.
Kamaszkoromra csinos fiatal lánnyá cseperedtem, de önbizalmam nagyon kevés volt.
Az emberek egészen másnak láttak, mint amilyen valójában voltam. Akik csak felületesen vagy alig ismertek, beképzeltnek és arrogánsnak tartottak.
Kevés fiú mert közeledni hozzám, tartottak tőlem.
Amikor a középiskolába kerültem, egy őszi borongós délután, az állomáson várakozva megismertem egy helyes fiút, akinek a tekintete és a mosolya teljesen elvarázsolt. Külsőre annyira gyermeteg volt még, fiatalabbnak is tűnt korosztályánál. Mindenki mástól különbözött. Éreztem, hogy vibrál közöttünk valami, mintha ezer éves ismeretség volna a miénk.
Kezdetben nem akartam tudomásul venni, hogy tetszünk egymásnak, próbáltam figyelmen kívül hagyni az érzéseket. Többször odajött hozzám, de én kissé elutasítóan viselkedtem vele. Magam sem értem az okát.
A hónapok teltek, és megtudtam róla, hogy barátnője van, akit állítólag nagyon szeret. Újabb ürügy volt ez, hogy megpróbáljam elfelejteni. Nem sikerült.
Észre sem vettük, és elrepült két tanév. Legbelül éreztem, hogy nem lehet közös jövőnk.
2003-ban, korán leesett az első hó. November volt, szörnyű idő tombolt odakint.
Éppen az unokatestvéremékhez igyekeztem, amikor váratlanul összefutottunk az utcán. Megkérdeztem tőle, van e kedve velem tartani. Rögtön igent mondott.
A szívem a torkomban dobogott, és feléledt bennem a remény.
Nem tudtam, hogyan viselkedjem, annyira szerettem volna elmondani neki mindazt amit érzek. Mindketten feszültek voltunk, csupán iskolai dolgokról beszélgettünk. Végül mennie kellett, hogy elérje a buszt...
Nem lett folytatása a dolognak, pedig éreztem, hogy nem vagyok közömbös számára.
A ballagása után végleg elveszítettem a reményt. Szenvedtem a gondolattól, hogy talán soha többé nem láthatom.
Ekkor bukkant fel az életemben a jelenlegi párom, aki már hónapok óta kerülgetett. Helyes, jóképű férfi volt, pont az ideálom. Két hét után szerelmet vallott, és elmondta, nem tudna nélkülem élni. Megszerettem őt, de a másikat képtelen voltam elfelejteni...
Néhány héttel később, amikor tudomására jutott, hogy valaki mással járok, a fiú, váratlanul megjelent azon a szórakozóhelyen ahol korábban sohasem járt.
A párom azt mondta, nyugodtan menjek oda hozzá, de akkor őt soha többé nem fogom látni. Tudtam, hogy komolyan gondolja. Nem az típus, aki csak a levegőbe beszél.
Két tűz közé kerültem. Ott és akkor eldőlt az életem...
Természetesen én a biztos párkapcsolat mellett döntöttem, mert soha, de soha nem kockáztattam volna. Még ma sem tudom biztosan, helyes döntés volt e.
Az akkori párom végül a férjem lett, és már több mint hatéves házasok vagyunk. Ha így nézzük, egy siker sztorinak is beillene. Valójában az is, bizonyos szempontból nézve. Az élet azonban, ennél jóval bonyolultabb. Jónak mondható a házasságunk, persze vannak apró súrlódások. Egy gyönyörű kisfiunk született, akit mindketten imádunk.
A sors fintora, hogy a párom jól ismerte azt a fiút. Évekkel később elmondta, hogy ő mindenről tudott. Arról is, amiről nekem fogalmam sem volt.
A férjemtől kellett megtudnom azt, amit a másiktól szerettem volna hallani. Felkavaró érzés volt szembesülni a tényekkel. Talán túl fiatalok voltunk a szerelemhez.
Néha kegyetlen játékot játszik velünk az élet, és a sors, végzetesen avatkozik be.
A véletlen még ma is, időről-időre rendszeresen "összehoz" minket. Ám amint tudjuk, véletlenek nem is léteznek.
Amikor rám néz, ugyanazt érzem mint régen, mintha megállt volna az idő.
Azóta ő is párkapcsolatban él, van egy szép kislánya, de valahogy nem tűnik boldognak.
Néha én is magányos vagyok, mint egy aranykalitkába zárt madár, aki a szabadságról álmodik. Mostanra megtanultam a leckét. Néha egyszerűen muszáj kockáztatni...
Biztosan mindenki érzett már hasonlót, hogy életünk olyan, mint egy előre megírt forgatókönyv. Sokszor tudat alatt képesek vagyunk megérezni közelgő fontos eseményeket, és ilyenkor működésbe lép hatodik érzékünk.
Leginkább az eszemre hagyatkoztam egész életemben, félve a csalódástól, a kiszolgáltatottságtól és a fájdalomtól. Kerültem a kockázatot, bármiről is legyen szó.
Gyermekkoromban, az iskolában, belém táplálták, hogy nem vagyok elég okos, nem vagyok elég szép, és nincs bennem semmi különleges. Az első iskolaévek meghatározták személyiségemet. Visszahúzódó és gátlásos lettem.
Szüleim folyton biztattak, hogy igenis különleges vagyok, írásaimmal felkeltettem tanáraim és osztályfőnökeim figyelmét.
Kamaszkoromra csinos fiatal lánnyá cseperedtem, de önbizalmam nagyon kevés volt.
Az emberek egészen másnak láttak, mint amilyen valójában voltam. Akik csak felületesen vagy alig ismertek, beképzeltnek és arrogánsnak tartottak.
Kevés fiú mert közeledni hozzám, tartottak tőlem.
Amikor a középiskolába kerültem, egy őszi borongós délután, az állomáson várakozva megismertem egy helyes fiút, akinek a tekintete és a mosolya teljesen elvarázsolt. Külsőre annyira gyermeteg volt még, fiatalabbnak is tűnt korosztályánál. Mindenki mástól különbözött. Éreztem, hogy vibrál közöttünk valami, mintha ezer éves ismeretség volna a miénk.
Kezdetben nem akartam tudomásul venni, hogy tetszünk egymásnak, próbáltam figyelmen kívül hagyni az érzéseket. Többször odajött hozzám, de én kissé elutasítóan viselkedtem vele. Magam sem értem az okát.
A hónapok teltek, és megtudtam róla, hogy barátnője van, akit állítólag nagyon szeret. Újabb ürügy volt ez, hogy megpróbáljam elfelejteni. Nem sikerült.
Észre sem vettük, és elrepült két tanév. Legbelül éreztem, hogy nem lehet közös jövőnk.
2003-ban, korán leesett az első hó. November volt, szörnyű idő tombolt odakint.
Éppen az unokatestvéremékhez igyekeztem, amikor váratlanul összefutottunk az utcán. Megkérdeztem tőle, van e kedve velem tartani. Rögtön igent mondott.
A szívem a torkomban dobogott, és feléledt bennem a remény.
Nem tudtam, hogyan viselkedjem, annyira szerettem volna elmondani neki mindazt amit érzek. Mindketten feszültek voltunk, csupán iskolai dolgokról beszélgettünk. Végül mennie kellett, hogy elérje a buszt...
Nem lett folytatása a dolognak, pedig éreztem, hogy nem vagyok közömbös számára.
A ballagása után végleg elveszítettem a reményt. Szenvedtem a gondolattól, hogy talán soha többé nem láthatom.
Ekkor bukkant fel az életemben a jelenlegi párom, aki már hónapok óta kerülgetett. Helyes, jóképű férfi volt, pont az ideálom. Két hét után szerelmet vallott, és elmondta, nem tudna nélkülem élni. Megszerettem őt, de a másikat képtelen voltam elfelejteni...
Néhány héttel később, amikor tudomására jutott, hogy valaki mással járok, a fiú, váratlanul megjelent azon a szórakozóhelyen ahol korábban sohasem járt.
A párom azt mondta, nyugodtan menjek oda hozzá, de akkor őt soha többé nem fogom látni. Tudtam, hogy komolyan gondolja. Nem az típus, aki csak a levegőbe beszél.
Két tűz közé kerültem. Ott és akkor eldőlt az életem...
Természetesen én a biztos párkapcsolat mellett döntöttem, mert soha, de soha nem kockáztattam volna. Még ma sem tudom biztosan, helyes döntés volt e.
Az akkori párom végül a férjem lett, és már több mint hatéves házasok vagyunk. Ha így nézzük, egy siker sztorinak is beillene. Valójában az is, bizonyos szempontból nézve. Az élet azonban, ennél jóval bonyolultabb. Jónak mondható a házasságunk, persze vannak apró súrlódások. Egy gyönyörű kisfiunk született, akit mindketten imádunk.
A sors fintora, hogy a párom jól ismerte azt a fiút. Évekkel később elmondta, hogy ő mindenről tudott. Arról is, amiről nekem fogalmam sem volt.
A férjemtől kellett megtudnom azt, amit a másiktól szerettem volna hallani. Felkavaró érzés volt szembesülni a tényekkel. Talán túl fiatalok voltunk a szerelemhez.
Néha kegyetlen játékot játszik velünk az élet, és a sors, végzetesen avatkozik be.
A véletlen még ma is, időről-időre rendszeresen "összehoz" minket. Ám amint tudjuk, véletlenek nem is léteznek.
Amikor rám néz, ugyanazt érzem mint régen, mintha megállt volna az idő.
Azóta ő is párkapcsolatban él, van egy szép kislánya, de valahogy nem tűnik boldognak.
Néha én is magányos vagyok, mint egy aranykalitkába zárt madár, aki a szabadságról álmodik. Mostanra megtanultam a leckét. Néha egyszerűen muszáj kockáztatni...
Romantika
Azoknak ajánlom akik romantikus alkatuak, és nem félnek a "csöpögős" szappanoperától, be merik vállalni, hogy a lelkük mélyén tetszik nekik a romantika, még ha nyíltan nem is vállalják fel.
Feleség volt, anya, de valahol Nő is. A lelke a gondolatai mindig messze szárnyaltak, de azt is tudta, hogy álmai mindig is csak álmok maradnak, jólesett kicsit abban az álomvilágban elidőzni. Élete normálisnak mondható átlag, kivéve amikor álmodott. Volt egy visszatérő álma, szívesen időzött ennél az álomnál.
Abban az időben egy kiskocsmában dolgozott, pultosként. Nagyon sok férfi járt körülötte, mindig kedves volt a vendégekkel, de távolságtartó. Napi 16 órát dolgozott, amikor felfigyelt egy fiatalemberre, aki egyre gyakrabban megfordult a kiskocsmában. Eleinte csak nézegette, hiszen 10-évvel volt fiatalabb mint Ő, de látta a szemében, hogy nem csak a napi kávéjáért jön, hanem egyre nyíltabban nézi. Az első pár hétben, még tetszett a dolog, aztán egyre inkább zavarba jött ettől az egésztől, hogy elkerülje a nagyobb problémát átkérte magát egy másik presszóba. Teltek a hetek, már egészen megnyugodott, amikor beteg lett, és néhány hónapig nem tudott dolgozni. A visszatérése a munkába, az eredeti kiskocsmába, nem volt egészen problémamentes. Újra előkerült a fiatalember, kezdődött minden elölről.Véletlen hozzáérések, véletlen találkozás, érdekes módon a fiatalember mindig tudta mikor dolgozik, és csak akkor ment. Nem szólt csak nézett,de a szemei nagyon beszédesek voltak, szomorú nagy barna szemek, mintha mindig azt mondták volna enyém vagy. Sokáig küzdött ellene, de azon kapta magát, ha nem jön, hiányzik, nem találja a helyét, az ajtót nézi, hátha mégis jön. Aztán egyszer, záróra után, már minden vendég elment, megjelent, hogy kaphatna- e még egy üdítőt. Akkor először, mindketten azt érezték, hogy közel kell egymáshoz menniük, amikor a fiú meg akarta csókolni nem tiltakozott, sőt visszacsókolta, beleborzongott ebbe a csókba, egész teste, lelke akarta, kérte, követelte. Még soha nem várt ennyit egy csókra, mint erre, már nem érdekelte a korkülönbség, csak csókolni akarta. Hihetetlen érzéseket váltott ki belőle. Az estének véget kellett vetni, hiszen mindkettőjüknek családja volt. Megbeszéltek egy titkos randevút, egy kis motelszobába. Félve, remélve ment el a randevúra, ott volt Ő is. Az első találkozástól eddig a napig egy év telt el. Mindketten tudták, hogy a tűzzel játszanak, de nem volt megállás, olyan gyengéden szeretkezhettek, mintha azt akarnák, hogy soha ne legyen vége. Hihetetlen, hogy egy nőnek milyen jót tesz ha azt érezheti, hogy csak érte van valaki, aki hajlandó még várni is rá. Titokban még többször találkoztak, de a fiú többet akart, teljesen magának akarta, ekkor kezdett elromlani valami, ami miatt elmúlt a varázs, már nem volt annyira bizsergető az érzés. Emléknek megmaradt, még ennyi év után is. Néha hiányzik a becézése, a simogatása, a csókja, a fiatalsága.
Azoknak ajánlom akik romantikus alkatuak, és nem félnek a "csöpögős" szappanoperától, be merik vállalni, hogy a lelkük mélyén tetszik nekik a romantika, még ha nyíltan nem is vállalják fel.
Feleség volt, anya, de valahol Nő is. A lelke a gondolatai mindig messze szárnyaltak, de azt is tudta, hogy álmai mindig is csak álmok maradnak, jólesett kicsit abban az álomvilágban elidőzni. Élete normálisnak mondható átlag, kivéve amikor álmodott. Volt egy visszatérő álma, szívesen időzött ennél az álomnál.
Abban az időben egy kiskocsmában dolgozott, pultosként. Nagyon sok férfi járt körülötte, mindig kedves volt a vendégekkel, de távolságtartó. Napi 16 órát dolgozott, amikor felfigyelt egy fiatalemberre, aki egyre gyakrabban megfordult a kiskocsmában. Eleinte csak nézegette, hiszen 10-évvel volt fiatalabb mint Ő, de látta a szemében, hogy nem csak a napi kávéjáért jön, hanem egyre nyíltabban nézi. Az első pár hétben, még tetszett a dolog, aztán egyre inkább zavarba jött ettől az egésztől, hogy elkerülje a nagyobb problémát átkérte magát egy másik presszóba. Teltek a hetek, már egészen megnyugodott, amikor beteg lett, és néhány hónapig nem tudott dolgozni. A visszatérése a munkába, az eredeti kiskocsmába, nem volt egészen problémamentes. Újra előkerült a fiatalember, kezdődött minden elölről.Véletlen hozzáérések, véletlen találkozás, érdekes módon a fiatalember mindig tudta mikor dolgozik, és csak akkor ment. Nem szólt csak nézett,de a szemei nagyon beszédesek voltak, szomorú nagy barna szemek, mintha mindig azt mondták volna enyém vagy. Sokáig küzdött ellene, de azon kapta magát, ha nem jön, hiányzik, nem találja a helyét, az ajtót nézi, hátha mégis jön. Aztán egyszer, záróra után, már minden vendég elment, megjelent, hogy kaphatna- e még egy üdítőt. Akkor először, mindketten azt érezték, hogy közel kell egymáshoz menniük, amikor a fiú meg akarta csókolni nem tiltakozott, sőt visszacsókolta, beleborzongott ebbe a csókba, egész teste, lelke akarta, kérte, követelte. Még soha nem várt ennyit egy csókra, mint erre, már nem érdekelte a korkülönbség, csak csókolni akarta. Hihetetlen érzéseket váltott ki belőle. Az estének véget kellett vetni, hiszen mindkettőjüknek családja volt. Megbeszéltek egy titkos randevút, egy kis motelszobába. Félve, remélve ment el a randevúra, ott volt Ő is. Az első találkozástól eddig a napig egy év telt el. Mindketten tudták, hogy a tűzzel játszanak, de nem volt megállás, olyan gyengéden szeretkezhettek, mintha azt akarnák, hogy soha ne legyen vége. Hihetetlen, hogy egy nőnek milyen jót tesz ha azt érezheti, hogy csak érte van valaki, aki hajlandó még várni is rá. Titokban még többször találkoztak, de a fiú többet akart, teljesen magának akarta, ekkor kezdett elromlani valami, ami miatt elmúlt a varázs, már nem volt annyira bizsergető az érzés. Emléknek megmaradt, még ennyi év után is. Néha hiányzik a becézése, a simogatása, a csókja, a fiatalsága.
Régi szerelem!
Egy régi szerelem, ami váratlanul jött, mint a villám! Barátság? Érzelem? Mi ez? Magam sem tudtam az elején. Aztán történt valami és mindent megértettem!
Szerelemből mentem férjhez és lett egy csodálatos fiam! A férjem minta apa volt, aztán hirtelen minden megváltozott! Nem figyelt rám és eltolt magától. Nem értettem semmit és hiába kérdeztem az okát! Fáradt - volt a válasz és átköltözött aludni a gyerekszobába! Sajnos, nem akart beszélni a valódi okokról és Én egyre magányosabb lettem! Aztán jött Ő, a régi nagy szerelem, akit felfedeztem egy internetes oldalon! Írtam neki és Ő boldogan visszaírt! Tudtam, ez nem helyes, hiszen szeretem a férjemet. Az eszem tudta, de mégis nagy levelezésbe kezdtünk! Vártam a leveleit és jó volt a törődése! Figyelt rám! Aztán a férjem rájött és még többet veszekedtünk! Tovább romlott a dolog kettőnk között! Aztán történt valami, ami változást hozott! Egyik este, a férjem két fürdőruhás munkatársa képéhez írt merész véleményt a neten ! Titokba, amit másnap véletlenül olvastam! Kiborultam és a régi fiúhoz mentem panaszra! Sokat beszélgettünk és kért, beszéljük át a párommal! Nem akart bennünket szétválasztani, mert látta még mindig imádom a férjemet! Másnap leültünk beszélni a párommal, végre őszintén! Elmondta szeret, csak legyek megint olyan, mint régen ! Nő ! Igaz kicsit anyukás lettem - nem külsőre -,csak a gondolkodásom! Sosem voltunk kettesben és csak a gyerek volt a téma mindig! Megbeszéltük, de még mindig ott volt a régi szerelem! Végül a párom írt a fiúnak egy levelet! Levelezhetünk, de csak barátok maradhatunk. A fiú elfogadta! Hát, ez jó tanulság volt mindenkinek! Mégis örülök, hogy így történt,, és nem vesztettem el egy régi barátot sem! Megtanultuk a leckét, beszélgetni kell és nagyon szeretni !!!!!!!!
Egy régi szerelem, ami váratlanul jött, mint a villám! Barátság? Érzelem? Mi ez? Magam sem tudtam az elején. Aztán történt valami és mindent megértettem!
Szerelemből mentem férjhez és lett egy csodálatos fiam! A férjem minta apa volt, aztán hirtelen minden megváltozott! Nem figyelt rám és eltolt magától. Nem értettem semmit és hiába kérdeztem az okát! Fáradt - volt a válasz és átköltözött aludni a gyerekszobába! Sajnos, nem akart beszélni a valódi okokról és Én egyre magányosabb lettem! Aztán jött Ő, a régi nagy szerelem, akit felfedeztem egy internetes oldalon! Írtam neki és Ő boldogan visszaírt! Tudtam, ez nem helyes, hiszen szeretem a férjemet. Az eszem tudta, de mégis nagy levelezésbe kezdtünk! Vártam a leveleit és jó volt a törődése! Figyelt rám! Aztán a férjem rájött és még többet veszekedtünk! Tovább romlott a dolog kettőnk között! Aztán történt valami, ami változást hozott! Egyik este, a férjem két fürdőruhás munkatársa képéhez írt merész véleményt a neten ! Titokba, amit másnap véletlenül olvastam! Kiborultam és a régi fiúhoz mentem panaszra! Sokat beszélgettünk és kért, beszéljük át a párommal! Nem akart bennünket szétválasztani, mert látta még mindig imádom a férjemet! Másnap leültünk beszélni a párommal, végre őszintén! Elmondta szeret, csak legyek megint olyan, mint régen ! Nő ! Igaz kicsit anyukás lettem - nem külsőre -,csak a gondolkodásom! Sosem voltunk kettesben és csak a gyerek volt a téma mindig! Megbeszéltük, de még mindig ott volt a régi szerelem! Végül a párom írt a fiúnak egy levelet! Levelezhetünk, de csak barátok maradhatunk. A fiú elfogadta! Hát, ez jó tanulság volt mindenkinek! Mégis örülök, hogy így történt,, és nem vesztettem el egy régi barátot sem! Megtanultuk a leckét, beszélgetni kell és nagyon szeretni !!!!!!!!
Így talált meg...
Egy szép tavaszi napon, amikor illatoztak a jácintok és a Nap cinkosan kacsingatott az égen.
Elnéztem a gyorsan zöldülő és virágzó természetet. A lepkék szálltak, s a tavaszi szél meglebegtette kicsi szárnyaikat. Elgondoltam, hogy így röppent felém is a szerelem. Szinte észrevétlenül.
Elidőzött testemben egy kicsikét, és hopp máris beköltözött a lelkembe.
Hívatlanul, csak úgy beállított, és hozta minden kellékét magával.
Zsibbadás, gyomortájéki fájdalom, merengés, ábrándozás.
Ellopta a józanságomat, nyugalmamat.
Első gondolatom az volt elmenekülök előle, ám a lelkembe fészkelte magát,
s a megfutamodás nem hozott volna enyhülést.
Rádöbbentem, szívesen átölelném, csókolnám a szemét, először egyiket, majd a másikat.
Megfognám a kezét, és soha nem engedném el.
De ha nem hallok felőle, szinte fizikai fájdalom lesz úrrá rajtam, hiányzik.
Félek mindig, hogy egyszer csak elmegy, elhagy, bár nincs rá okom.
Ám ebbe belehalok.
Úgy beszőtt akár a pók a hálóját.
A lelke az én lelkemhez ér, és felforrósít.
Ha megkérdeznéd milyen, nem tudnék válaszolni, csak azt tudom tőle, zsibbad minden kis sejtem, görcsbe rándul a gyomrom, elakad a szavam és minden erőm a lelkembe száll.
Egy szép tavaszi napon, amikor illatoztak a jácintok és a Nap cinkosan kacsingatott az égen.
Elnéztem a gyorsan zöldülő és virágzó természetet. A lepkék szálltak, s a tavaszi szél meglebegtette kicsi szárnyaikat. Elgondoltam, hogy így röppent felém is a szerelem. Szinte észrevétlenül.
Elidőzött testemben egy kicsikét, és hopp máris beköltözött a lelkembe.
Hívatlanul, csak úgy beállított, és hozta minden kellékét magával.
Zsibbadás, gyomortájéki fájdalom, merengés, ábrándozás.
Ellopta a józanságomat, nyugalmamat.
Első gondolatom az volt elmenekülök előle, ám a lelkembe fészkelte magát,
s a megfutamodás nem hozott volna enyhülést.
Rádöbbentem, szívesen átölelném, csókolnám a szemét, először egyiket, majd a másikat.
Megfognám a kezét, és soha nem engedném el.
De ha nem hallok felőle, szinte fizikai fájdalom lesz úrrá rajtam, hiányzik.
Félek mindig, hogy egyszer csak elmegy, elhagy, bár nincs rá okom.
Ám ebbe belehalok.
Úgy beszőtt akár a pók a hálóját.
A lelke az én lelkemhez ér, és felforrósít.
Ha megkérdeznéd milyen, nem tudnék válaszolni, csak azt tudom tőle, zsibbad minden kis sejtem, görcsbe rándul a gyomrom, elakad a szavam és minden erőm a lelkembe száll.
Romantika női szemmel, ahogy én látom!
Mi is az? Hogy is? Mint is van? Néhány gondolat erről a témáról!
Romantika, igen az ember mivel társaslénynek született, ez is alappillér. Hiszen társunkkal elköltött finom vacsora, egy jó film, vagy bármi olyan ami hangulatosabbá teszi kapcsolatunkat, arra szükség van.
Néha 1 szál virág is elmond sok mindent. Jól eső érzés mindkét oldalról, hiszen nemcsak kapni jó, hanem adni is. Én személy szerint talán jobban szeretek adni, mert látom ha párom örül bármilyen kis apróságnak, figyelmességnek és jól eső érzés tudni, hogy örül.
Nem csak látom rajta, hanem érzem.
A köteléket, ami köztünk van, ezek az apró figyelmességek is erősítik, hiszen ez is életünk apró része, de még is fontos. Kifejezzük a másik iránti érzéseinket és igen ez kell!
Az ajándéknak nem kell nagynak lennie, hanem csak szívből kell adni. Nekem sose volt arra lehetőségem, hogy nagy ajándékkal lepjem meg a párom (vagy fordítva), de apró figyelmességekből mindig volt és van.
Ez által tudom, hogy mi összetartozunk és nem felejtjük el, hogy összetartozunk és azért élünk, hogy együtt legyünk és ebből a romantika sem maradhat el.
Egy jó kávé melletti csevegés ketten, egy nagy séta vagy túra, egy együtt elköltött ebéd sokat jelent legalább is nekem.
Úgy látszik én már csak ilyen vagyok! De az érzésünk mindenképpen fontos egymás iránt és ebbe ezek a dolgok is bele tartoznak!
Mi is az? Hogy is? Mint is van? Néhány gondolat erről a témáról!
Romantika, igen az ember mivel társaslénynek született, ez is alappillér. Hiszen társunkkal elköltött finom vacsora, egy jó film, vagy bármi olyan ami hangulatosabbá teszi kapcsolatunkat, arra szükség van.
Néha 1 szál virág is elmond sok mindent. Jól eső érzés mindkét oldalról, hiszen nemcsak kapni jó, hanem adni is. Én személy szerint talán jobban szeretek adni, mert látom ha párom örül bármilyen kis apróságnak, figyelmességnek és jól eső érzés tudni, hogy örül.
Nem csak látom rajta, hanem érzem.
A köteléket, ami köztünk van, ezek az apró figyelmességek is erősítik, hiszen ez is életünk apró része, de még is fontos. Kifejezzük a másik iránti érzéseinket és igen ez kell!
Az ajándéknak nem kell nagynak lennie, hanem csak szívből kell adni. Nekem sose volt arra lehetőségem, hogy nagy ajándékkal lepjem meg a párom (vagy fordítva), de apró figyelmességekből mindig volt és van.
Ez által tudom, hogy mi összetartozunk és nem felejtjük el, hogy összetartozunk és azért élünk, hogy együtt legyünk és ebből a romantika sem maradhat el.
Egy jó kávé melletti csevegés ketten, egy nagy séta vagy túra, egy együtt elköltött ebéd sokat jelent legalább is nekem.
Úgy látszik én már csak ilyen vagyok! De az érzésünk mindenképpen fontos egymás iránt és ebbe ezek a dolgok is bele tartoznak!
Romantika napjainkban
Vajon nem "halt" még ki a romantika szinte teljesen ? Van a nőknek rá igényük ? A férfiak igyekeznek megteremteni a romantikát ? Remélem mind két kérdésre igen a válasz!:)
Létezik a romantika, csak manapság a férfiak többsége ezt nyáladzásnak tekinti... pedig nem az! Azért az sem vitatható, hogy mindig is lesz romantika csak az éppen adott korra jellemzőkkel. Mert ha akarjuk bármiben megtalálhatjuk a romantikát, akár egy szál virág adásában/ kapásában. Azt is aláírom, hogy a mai kapkodó, rohanó világban nagyon sok minden másra se jut idejük az embereknek, de szerintem egy kis odafigyeléssel mindent meglehet oldani.
Kihaltak a lovagok oda a romantika ?:) Jómagam romantikus nő vagyok.
Mire vágynak a nők és mire a férfiak??
A herceg fehér lovon nem fog érkezni, kezében egy csokor virággal vagy ajándékkal...sajnos. Manapság már nem "divat" és nem is nagyon szoktak a férfiak virágot venni és vinni a párjuknak. Az első 1-2 randit leszámítva.
Persze az is igaz, hogy az agyonmajmolás se célszerű, amire ráfogják sokan, hogy csak romantikusak... De a kettő között lehet különbséget tenni.
Romantika: figyelmesség, kedvesség, és még sorolhatnám.
Az érzelmek nyílt felvállalása manapság már nem annyira jellemző.
Hölgyeim, Uraim romantikázásra fel!:)
Vajon nem "halt" még ki a romantika szinte teljesen ? Van a nőknek rá igényük ? A férfiak igyekeznek megteremteni a romantikát ? Remélem mind két kérdésre igen a válasz!:)
Létezik a romantika, csak manapság a férfiak többsége ezt nyáladzásnak tekinti... pedig nem az! Azért az sem vitatható, hogy mindig is lesz romantika csak az éppen adott korra jellemzőkkel. Mert ha akarjuk bármiben megtalálhatjuk a romantikát, akár egy szál virág adásában/ kapásában. Azt is aláírom, hogy a mai kapkodó, rohanó világban nagyon sok minden másra se jut idejük az embereknek, de szerintem egy kis odafigyeléssel mindent meglehet oldani.
Kihaltak a lovagok oda a romantika ?:) Jómagam romantikus nő vagyok.
Mire vágynak a nők és mire a férfiak??
A herceg fehér lovon nem fog érkezni, kezében egy csokor virággal vagy ajándékkal...sajnos. Manapság már nem "divat" és nem is nagyon szoktak a férfiak virágot venni és vinni a párjuknak. Az első 1-2 randit leszámítva.
Persze az is igaz, hogy az agyonmajmolás se célszerű, amire ráfogják sokan, hogy csak romantikusak... De a kettő között lehet különbséget tenni.
Romantika: figyelmesség, kedvesség, és még sorolhatnám.
Az érzelmek nyílt felvállalása manapság már nem annyira jellemző.
Hölgyeim, Uraim romantikázásra fel!:)
Szex másképp
Még nem is látszik a pocak, mégis sok minden megváltozik. Többek között az, hogy mit akarunk és mit teszünk az ágyban. Az ember azonban testi szerelemből születik.A férfi számára apává válni a legnagyobb büszkeség, míg gyermeket szülni a női kiteljesedés.
Az első harmad lehet a legkritikusabb. Ilyenkor szembesülünk ugyanis a ténnyel, hogy már nem ketten vagyunk. A férfiak sokszor érzik, hogy párjukat most különösen óvni kell. Pedig egy nő attól, hogy gyermeket vár, még nem lesz sem beteg, sem porcelánbaba. A legtöbb nő ilyenkor hányingerrel és aluszékonysággal küzd. De a férfi ettől ne gondolja, hogy nem esik neki jól, ha a párja olykor hozzábújik és finoman végigsimogatja gömbölyödő testét.
A második harmadra kellően kiéhezhet mindenki. Sok nő ilyenkor a legfelszabadultabb. Vágyát egész hormonhadsereg fokozza. A férfiak ilyenkor attól is tarthatnak, hogy nehogy kárt tegyenek a növekvő magzatban, holott tudnivaló, hogy ez nem igaz. Kreatívnak kell lennünk már ebben a szakaszban is a pocak mérete miatt.
A harmadik harmadra már egészen biztosan újra kell gondolni az aktus alatti pozíciókat. Az érzelmekkel átszőtt szeretkezés a legjobb szülésfelkészítő tanfolyam.
Az alapkövetelmény a terhesség ideje alatt fokozottan érvényes: a jó szex az, amikor mindkét fél szabad akaratából és örömmel éli át a szeretkezést. Ha valami nem stimmel, beszélgessünk, kérjünk és adjunk türelmet.
Még nem is látszik a pocak, mégis sok minden megváltozik. Többek között az, hogy mit akarunk és mit teszünk az ágyban. Az ember azonban testi szerelemből születik.A férfi számára apává válni a legnagyobb büszkeség, míg gyermeket szülni a női kiteljesedés.
Az első harmad lehet a legkritikusabb. Ilyenkor szembesülünk ugyanis a ténnyel, hogy már nem ketten vagyunk. A férfiak sokszor érzik, hogy párjukat most különösen óvni kell. Pedig egy nő attól, hogy gyermeket vár, még nem lesz sem beteg, sem porcelánbaba. A legtöbb nő ilyenkor hányingerrel és aluszékonysággal küzd. De a férfi ettől ne gondolja, hogy nem esik neki jól, ha a párja olykor hozzábújik és finoman végigsimogatja gömbölyödő testét.
A második harmadra kellően kiéhezhet mindenki. Sok nő ilyenkor a legfelszabadultabb. Vágyát egész hormonhadsereg fokozza. A férfiak ilyenkor attól is tarthatnak, hogy nehogy kárt tegyenek a növekvő magzatban, holott tudnivaló, hogy ez nem igaz. Kreatívnak kell lennünk már ebben a szakaszban is a pocak mérete miatt.
A harmadik harmadra már egészen biztosan újra kell gondolni az aktus alatti pozíciókat. Az érzelmekkel átszőtt szeretkezés a legjobb szülésfelkészítő tanfolyam.
Az alapkövetelmény a terhesség ideje alatt fokozottan érvényes: a jó szex az, amikor mindkét fél szabad akaratából és örömmel éli át a szeretkezést. Ha valami nem stimmel, beszélgessünk, kérjünk és adjunk türelmet.
Merész vállalkozás
Kéretik minden szavamat komolyan venni. :)
Gondoltam meglepem munkából hazatérő, megfáradt férjemet. Nagy izgalom. Zuhany, beretva. Szőr egy szál se. Hajrá.
Ruha. Minek? El vele. Csini fehérnemű? Nem vagyok egy barbie-baba, de ez jól áll. Maradhat.
Nemrég lőttem egy cipőt. Kicsit kurvás. A képen szebb volt. És nem tűnt ilyen magasnak. Kísérlet: láb belepasszíroz. Igazán kényelmes viselet. Ha nem veszem figyelembe, hogy nem tudok felállni. Nem baj, majd ülök. Vagy fekszek. Csuda jó lesz!
Köntös. Fehér, szatén. Komoly pénzt fizettem érte. Volt vagy 300 forint. Mosva, vasalva tuti darab. Ápol és eltakar.
Kísérlet második fázis: megpróbálok felállni. Már fél óra is eltelik, mire szilárd talajt érzek a lábam alatt. Eddig tart, mire rájövök: ezt nem nekem találták ki. De amikor olyan szép...
"Nincs veszve semmi"- mottót követve gyakorlatozom a nappaliban. Állatira töri a sarkam a cipellő. Nem baj, a szépségért szenvedni kell- mondá egy okos, így nem adhatom fel én sem. Rákukkantok az órára: Jesszus, mindjárt itthon az alany!
Izzadok, mint egy ló. Irány a zuhany, megint. Már rutinosan mozgok, pár perc és ismét illatozom. Parfüm. Nem sok, éppen csak...Kezem remeg, zúdul a drága nedű, mindenfele. Fordulok is vissza mosdani. Elkopik a bőröm, mire a végére érek.
Magamra cibálom a cuccot, szemernyi kecsesség nélkül fél lábon ugrálva nyúzom a lábbelit. És megígérem neki, hogy soha többet, csak most az egyszer.
Kaputelefon nyekergő hangjára kapom fel csapzott fejem. Anyám borogass, gyerünk Postáska, csak ügyesen!
Végigheverek az ágyon, igazán kellemesen érzem magam. Életem értelme hosszan zörög a kulccsal, majd behatol az objektumba. "Szia, Nyuszi! Megjöttem!" - kiáltással ledobja a táskáját, nagyokat fújtatva mellé. Sejtelmesen kisusogok neki a hálóból: Órák óta téged várlak.
Reakció: "Miért? Mi van? "
- Gyere be- kérem, még mindig szex-istennő stílusban.
Egyetlenem a boltívnek támaszkodva megáll, rám emeli angyali szemeit, s úgy kérdi: "Kimostad a fehér ingemet? "
Elborul az agyam...
Feltornázom magam az ágyban, s minden önkontroll nélkül szándékomban áll odarohanni, és fejbe csapni, amiért ilyen érzéketlen tuskó.
Említettem már, milyen bájosan feledékeny tudok lenni?
Felállok, lépek kettőt. A lábam észreveszi, hogy valami nem oké. A cipő úgy gondolja: megbosszulja gyötrelmeit. Percet sem hagy, hogy megkapaszkodjam. Mondjuk nincs is miben. Kecses mozdulattal a padlóra hanyatlok. Kicsit oldalvást...
Nézőközönségem lélegzethez sem jut. Nevetni nem mer. A fejem lila, lassan a lábam is. Teniszlabda nő a bokámra. Igazán csinos.
Ülök a hálószoba padlóján, lábamon az áruló tűsarkúval. Édesem vadul szaladgál. Vizes borogatást hoz, gyógyszert keres, vagy krémet, amivel csillapíthatná fájdalmaimat. Fáslival nyúz, meg: "gyere, segítek"... Igazán törődik velem.
Felkapaszkodok az ágyra. Jó magas. Én akartam. Kellett? Kellett.
Másik felem úgy gondolja, itt a megnyugvás ideje, s imígyen szól: " Beöltöztetek a csajokkal? A nyuszifül a szekrényben van. AMÚGY csinos...."
Rá kell jönnöm: mi tagadás, szeretem......
Kéretik minden szavamat komolyan venni. :)
Gondoltam meglepem munkából hazatérő, megfáradt férjemet. Nagy izgalom. Zuhany, beretva. Szőr egy szál se. Hajrá.
Ruha. Minek? El vele. Csini fehérnemű? Nem vagyok egy barbie-baba, de ez jól áll. Maradhat.
Nemrég lőttem egy cipőt. Kicsit kurvás. A képen szebb volt. És nem tűnt ilyen magasnak. Kísérlet: láb belepasszíroz. Igazán kényelmes viselet. Ha nem veszem figyelembe, hogy nem tudok felállni. Nem baj, majd ülök. Vagy fekszek. Csuda jó lesz!
Köntös. Fehér, szatén. Komoly pénzt fizettem érte. Volt vagy 300 forint. Mosva, vasalva tuti darab. Ápol és eltakar.
Kísérlet második fázis: megpróbálok felállni. Már fél óra is eltelik, mire szilárd talajt érzek a lábam alatt. Eddig tart, mire rájövök: ezt nem nekem találták ki. De amikor olyan szép...
"Nincs veszve semmi"- mottót követve gyakorlatozom a nappaliban. Állatira töri a sarkam a cipellő. Nem baj, a szépségért szenvedni kell- mondá egy okos, így nem adhatom fel én sem. Rákukkantok az órára: Jesszus, mindjárt itthon az alany!
Izzadok, mint egy ló. Irány a zuhany, megint. Már rutinosan mozgok, pár perc és ismét illatozom. Parfüm. Nem sok, éppen csak...Kezem remeg, zúdul a drága nedű, mindenfele. Fordulok is vissza mosdani. Elkopik a bőröm, mire a végére érek.
Magamra cibálom a cuccot, szemernyi kecsesség nélkül fél lábon ugrálva nyúzom a lábbelit. És megígérem neki, hogy soha többet, csak most az egyszer.
Kaputelefon nyekergő hangjára kapom fel csapzott fejem. Anyám borogass, gyerünk Postáska, csak ügyesen!
Végigheverek az ágyon, igazán kellemesen érzem magam. Életem értelme hosszan zörög a kulccsal, majd behatol az objektumba. "Szia, Nyuszi! Megjöttem!" - kiáltással ledobja a táskáját, nagyokat fújtatva mellé. Sejtelmesen kisusogok neki a hálóból: Órák óta téged várlak.
Reakció: "Miért? Mi van? "
- Gyere be- kérem, még mindig szex-istennő stílusban.
Egyetlenem a boltívnek támaszkodva megáll, rám emeli angyali szemeit, s úgy kérdi: "Kimostad a fehér ingemet? "
Elborul az agyam...
Feltornázom magam az ágyban, s minden önkontroll nélkül szándékomban áll odarohanni, és fejbe csapni, amiért ilyen érzéketlen tuskó.
Említettem már, milyen bájosan feledékeny tudok lenni?
Felállok, lépek kettőt. A lábam észreveszi, hogy valami nem oké. A cipő úgy gondolja: megbosszulja gyötrelmeit. Percet sem hagy, hogy megkapaszkodjam. Mondjuk nincs is miben. Kecses mozdulattal a padlóra hanyatlok. Kicsit oldalvást...
Nézőközönségem lélegzethez sem jut. Nevetni nem mer. A fejem lila, lassan a lábam is. Teniszlabda nő a bokámra. Igazán csinos.
Ülök a hálószoba padlóján, lábamon az áruló tűsarkúval. Édesem vadul szaladgál. Vizes borogatást hoz, gyógyszert keres, vagy krémet, amivel csillapíthatná fájdalmaimat. Fáslival nyúz, meg: "gyere, segítek"... Igazán törődik velem.
Felkapaszkodok az ágyra. Jó magas. Én akartam. Kellett? Kellett.
Másik felem úgy gondolja, itt a megnyugvás ideje, s imígyen szól: " Beöltöztetek a csajokkal? A nyuszifül a szekrényben van. AMÚGY csinos...."
Rá kell jönnöm: mi tagadás, szeretem......
Majdnem szex
In medias res – kezdés, a dolgok közepébe vágás, vagyis egyből a "lényegre” térés nem minden esetben célszerű, főleg, ha tartós, komoly kapcsolatra vágysz, mert a férfi különös szerzet!
Ha az első alkalommal megkap mindent, nem biztos, hogy jó néven veszi azt másnap vagy egy hét elteltével.
Simán előfordulhat, hogy könnyű prédának minősít, aztán „nemesebb vadak” után néz.
Mindegyik azt akarja, - kimondva, vagy kimondatlanul, akár bevallja, akár nem - mégsem értékeli, ha simán és könnyedén az ölébe hull, csakis a gyönyör perceiben.
Egy szerelmet pontosan a fokozatosság tesz izgalmassá és széppé, és ez nemcsak a tizenévesekre érvényes! Minden egyes alkalommal közelebb és közelebb kerülni a másikhoz, az első kézfogás, az első csók élményén keresztül, szépen, lassan, fokozatosan jutni el egy olyan szeretkezés gondolatáig, amelyben már nemcsak a testek, hanem a lelkek is ölelkeznek.
Megfelelő körülmények között rengeteg olyan közös, érzéki élmény élhető át, amely intimitása mellett, nagymértékben erősíti a bensőséges viszonyt és a kötődést.
Ilyen a tánc, a masszázs, a közös főzés, fürdőzés, motorozás, és minden olyan tevékenység, amelyben a „ketten együtt” élménye van jelen.
1. TÁNC – az erotika, a szex és az érzékiség előszobája a XXI. században is
A tánc adta határokat bátran tágítva, a testi érintkezés fantasztikus élménye garantáltan lázba hoz minden szerelmest. Ez nem csoda, hiszen a szorosan egymáshoz simuló, feszülő testrészek hatására lüktet, szinte ég az erekben a vér.
Így aztán semmi meglepő sincs abban, hogy a régi korokban a tánc bizonyos értelemben helyettesítette a szexet. Egy férfi és egy nő csakis a táncparketten kerülhetett intim kapcsolatba egymással.
Az idők, s a szokások azóta sokat változtak, de a tánc az érzékiség előszobája maradt a XXI. században is.
A párkereső rendezvényeken még mindig főszerepet játszik, mert az újdonsült párokat segíti egymásra hangolódni.
Használd ki te is ennek a testi és lelki érintkezésnek az előnyeit, legyen szó akár egy forró salsáról, érzéki tangóról, vagy egy formai kötöttségek nélküli, ritmikus ringatózásról!
Mi tagadás, szívesen vetném a szeretett férfiú karjai közé magamat én is, néhány tánc erejéig! :)
2. KÖZÖS FŐZÉS, HUNCUTKODÁS A KONYHÁBAN
Soma Mamagésa már régóta hangoztatja a főzés és a szex párhuzamát, és ennek nyomatékot adva, még egy erotikus szakácskönyvvel is megajándékozott bennünket.
A főzésben az égvilágon semmiféle érzékiség sincs addig, amíg nem közösen művelitek!
De a huncut kóstolgatások, például ahogy egymás szájához emelitek a főzőkanalat, már nagyon is teremt egy intim, izgalmas szituációt. Miért? Erről Soma így vall: ha az ember szerelmes, elég, ha csak egy térben tartózkodik a szerelmével, azonnal vibrálni kezd a levegő, és ha a másik még hozzá is ér, zzzzzz, az már tiszta elektromosság, … amelynek hatására dúl a hormonháború a testben.
Főzés után a közös ebéd vagy vacsora is lehet egy borzasztóan intim élmény, - mint ahogy filmekben, - nevetéssel, csacsogással, egymás etetésével megfűszerezve.
3. ÉRINTÉSEK VARÁZSA - MASSZÁZS
Ez csak azért igényel némi magyarázatot, mert a köztudat a szexet és a masszázst gyakran összemossa, pedig a kettőnek nem mindig van köze egymáshoz, olyannyira hogy némelyikhez még levetkőzni sem feltétlenül szükséges Normál esetben a masszázs lényege csupán a fizikai kontaktusban, a másik érintésének örömében és a kényeztetésben rejlik. Egy stresszes nap végén bizony jólesik egy kis nyak- vállmasszázs, egy kis törődés attól, akit szeretünk.
Azt biztosan tudod, hogy érintéseddel energiát adsz át, amellyel nemcsak a kedvesed testére, hanem a lélekre is hatást gyakorolsz.
Csodás intim percekkel ajándékozod meg őt, illetve magatokat, ha a masszázzsal kényezteted néha- néha vagy rendszeresen!
Ugyanebbe a kategóriába tartoznak, azok a hétköznapi, kedves gesztusok is, amelyek fizikai érintéssel járnak és a másik iránt érzett szeretetet fejezik ki. Például a férfi segít felhúzni hátul a cipzárodat, te meg segítsz neki megkötni a nyakkendőjét. Ezek az apróságok is az intimitás új szintjére emelhetik a kapcsolatotokat.
4. KÖZÖS FÜRDŐZÉS, MOTOROZÁS
Amikor az ember szerelmes, és tényleg a kapcsolata elején tart, borzasztóan izgalmas program és élmény lehet egy közös strandolás. A hiányos öltözék lehetővé teszi a másik testének feltérképezését, a kis lábujjától a feje búbjáig. A csupasz, alig fedett bőr látványa magában is izgató, míg a naptejes, fényvédőkrémes alapozása a másiknak egyenesen erotikus. Bizsereg, aki keni és bizsereg, aki „elszenvedi”
A krém egyenletes elterítésének idejét picit elnyújthatod, élvezve a másik domborulatainak íveit.
Ez olyannyira felkorbácsolja a férfiú vágyait, hogy utána jót tesz neki majd a hideg víz. :)
Egy motoron - egy lány biztos, hogy nyeregben van, a hódítás terén is, mert kötelező hozzásimulni, és szinte eggyé válnia a férfival. Bátran lehet hátulról ölelni, sőt néha a combját is érinteni, csak nehogy elveszítse közben az uralmát jármű felett!
5. NÉZD, ÍGY KELL, MEGTANÍTALAK RÁ - ÉLMÉNYE
Minden idők egyik legromantikusabb filmjelenete az agyagozós rész a Ghostból. Hasonló szituáció, ha egy fiatalember nem korongozni, hanem mondjuk biliárdozni, vitorlázni vagy szörfözni tanítja szerelmét.
Bármilyen olyan helyzet tud szex nélkül is nagyon erotikus lenni, ahol a másiktól kell mozdulatokat ellesni, és ahol a másik keze vezeti a tanulás folyamatát.
Mivel a tanító-tanuló szituk nagyon izgalmasak, kérd meg a párodat, hogy tanítson meg téged valamire! Garantáltan élvezni fogod!
Egy idő után, amikor már egymásra hangolódtatok, és érzed, hogy lelkileg kötődik hozzád, adj picit többet magadból!
6. PETTING
A petting tulajdonképpen nem más, mint tényleges szexuális aktus nélkül egymás testének felfedezése, megismerése! Az angol szó jelentése szeretgetés, becézgetés, simogatás. – írják az okos lexikonok, de ezt egyébként is tudja mindenki.
Én a pettinget szerelmi játéknak nevezem. Olyan játéknak, amely kétfokozatos. Van egy lájtos, cicamicás és van egy keményebb változata, amely igazi szexuális kielégüléshez vezet, tényleges behatolás nélkül.
Mire jó ez az egész, amiről írtam?
A húst is lassan sütjük, mert különben kemény marad. Ha igazán meg akarod puhítani a fickót, majd az ujjad köré csavarni, mint egy sárga pitypang- gyűrű gyenge száracskáját, akkor előtte muszáj a mézesmadzag – módszer minden fortélyát bevetned.
Ha minden alkalommal picit többet és többet kap, garantáltan a tenyeredből fog enni. S ha megvolt a bevezetés, a kibontakozás, jöhet a tetőpont, ami nem más, mint egy fergeteges szex, amellyel felteheted az i-re a pontot!
In medias res – kezdés, a dolgok közepébe vágás, vagyis egyből a "lényegre” térés nem minden esetben célszerű, főleg, ha tartós, komoly kapcsolatra vágysz, mert a férfi különös szerzet!
Ha az első alkalommal megkap mindent, nem biztos, hogy jó néven veszi azt másnap vagy egy hét elteltével.
Simán előfordulhat, hogy könnyű prédának minősít, aztán „nemesebb vadak” után néz.
Mindegyik azt akarja, - kimondva, vagy kimondatlanul, akár bevallja, akár nem - mégsem értékeli, ha simán és könnyedén az ölébe hull, csakis a gyönyör perceiben.
Egy szerelmet pontosan a fokozatosság tesz izgalmassá és széppé, és ez nemcsak a tizenévesekre érvényes! Minden egyes alkalommal közelebb és közelebb kerülni a másikhoz, az első kézfogás, az első csók élményén keresztül, szépen, lassan, fokozatosan jutni el egy olyan szeretkezés gondolatáig, amelyben már nemcsak a testek, hanem a lelkek is ölelkeznek.
Megfelelő körülmények között rengeteg olyan közös, érzéki élmény élhető át, amely intimitása mellett, nagymértékben erősíti a bensőséges viszonyt és a kötődést.
Ilyen a tánc, a masszázs, a közös főzés, fürdőzés, motorozás, és minden olyan tevékenység, amelyben a „ketten együtt” élménye van jelen.
1. TÁNC – az erotika, a szex és az érzékiség előszobája a XXI. században is
A tánc adta határokat bátran tágítva, a testi érintkezés fantasztikus élménye garantáltan lázba hoz minden szerelmest. Ez nem csoda, hiszen a szorosan egymáshoz simuló, feszülő testrészek hatására lüktet, szinte ég az erekben a vér.
Így aztán semmi meglepő sincs abban, hogy a régi korokban a tánc bizonyos értelemben helyettesítette a szexet. Egy férfi és egy nő csakis a táncparketten kerülhetett intim kapcsolatba egymással.
Az idők, s a szokások azóta sokat változtak, de a tánc az érzékiség előszobája maradt a XXI. században is.
A párkereső rendezvényeken még mindig főszerepet játszik, mert az újdonsült párokat segíti egymásra hangolódni.
Használd ki te is ennek a testi és lelki érintkezésnek az előnyeit, legyen szó akár egy forró salsáról, érzéki tangóról, vagy egy formai kötöttségek nélküli, ritmikus ringatózásról!
Mi tagadás, szívesen vetném a szeretett férfiú karjai közé magamat én is, néhány tánc erejéig! :)
2. KÖZÖS FŐZÉS, HUNCUTKODÁS A KONYHÁBAN
Soma Mamagésa már régóta hangoztatja a főzés és a szex párhuzamát, és ennek nyomatékot adva, még egy erotikus szakácskönyvvel is megajándékozott bennünket.
A főzésben az égvilágon semmiféle érzékiség sincs addig, amíg nem közösen művelitek!
De a huncut kóstolgatások, például ahogy egymás szájához emelitek a főzőkanalat, már nagyon is teremt egy intim, izgalmas szituációt. Miért? Erről Soma így vall: ha az ember szerelmes, elég, ha csak egy térben tartózkodik a szerelmével, azonnal vibrálni kezd a levegő, és ha a másik még hozzá is ér, zzzzzz, az már tiszta elektromosság, … amelynek hatására dúl a hormonháború a testben.
Főzés után a közös ebéd vagy vacsora is lehet egy borzasztóan intim élmény, - mint ahogy filmekben, - nevetéssel, csacsogással, egymás etetésével megfűszerezve.
3. ÉRINTÉSEK VARÁZSA - MASSZÁZS
Ez csak azért igényel némi magyarázatot, mert a köztudat a szexet és a masszázst gyakran összemossa, pedig a kettőnek nem mindig van köze egymáshoz, olyannyira hogy némelyikhez még levetkőzni sem feltétlenül szükséges Normál esetben a masszázs lényege csupán a fizikai kontaktusban, a másik érintésének örömében és a kényeztetésben rejlik. Egy stresszes nap végén bizony jólesik egy kis nyak- vállmasszázs, egy kis törődés attól, akit szeretünk.
Azt biztosan tudod, hogy érintéseddel energiát adsz át, amellyel nemcsak a kedvesed testére, hanem a lélekre is hatást gyakorolsz.
Csodás intim percekkel ajándékozod meg őt, illetve magatokat, ha a masszázzsal kényezteted néha- néha vagy rendszeresen!
Ugyanebbe a kategóriába tartoznak, azok a hétköznapi, kedves gesztusok is, amelyek fizikai érintéssel járnak és a másik iránt érzett szeretetet fejezik ki. Például a férfi segít felhúzni hátul a cipzárodat, te meg segítsz neki megkötni a nyakkendőjét. Ezek az apróságok is az intimitás új szintjére emelhetik a kapcsolatotokat.
4. KÖZÖS FÜRDŐZÉS, MOTOROZÁS
Amikor az ember szerelmes, és tényleg a kapcsolata elején tart, borzasztóan izgalmas program és élmény lehet egy közös strandolás. A hiányos öltözék lehetővé teszi a másik testének feltérképezését, a kis lábujjától a feje búbjáig. A csupasz, alig fedett bőr látványa magában is izgató, míg a naptejes, fényvédőkrémes alapozása a másiknak egyenesen erotikus. Bizsereg, aki keni és bizsereg, aki „elszenvedi”
A krém egyenletes elterítésének idejét picit elnyújthatod, élvezve a másik domborulatainak íveit.
Ez olyannyira felkorbácsolja a férfiú vágyait, hogy utána jót tesz neki majd a hideg víz. :)
Egy motoron - egy lány biztos, hogy nyeregben van, a hódítás terén is, mert kötelező hozzásimulni, és szinte eggyé válnia a férfival. Bátran lehet hátulról ölelni, sőt néha a combját is érinteni, csak nehogy elveszítse közben az uralmát jármű felett!
5. NÉZD, ÍGY KELL, MEGTANÍTALAK RÁ - ÉLMÉNYE
Minden idők egyik legromantikusabb filmjelenete az agyagozós rész a Ghostból. Hasonló szituáció, ha egy fiatalember nem korongozni, hanem mondjuk biliárdozni, vitorlázni vagy szörfözni tanítja szerelmét.
Bármilyen olyan helyzet tud szex nélkül is nagyon erotikus lenni, ahol a másiktól kell mozdulatokat ellesni, és ahol a másik keze vezeti a tanulás folyamatát.
Mivel a tanító-tanuló szituk nagyon izgalmasak, kérd meg a párodat, hogy tanítson meg téged valamire! Garantáltan élvezni fogod!
Egy idő után, amikor már egymásra hangolódtatok, és érzed, hogy lelkileg kötődik hozzád, adj picit többet magadból!
6. PETTING
A petting tulajdonképpen nem más, mint tényleges szexuális aktus nélkül egymás testének felfedezése, megismerése! Az angol szó jelentése szeretgetés, becézgetés, simogatás. – írják az okos lexikonok, de ezt egyébként is tudja mindenki.
Én a pettinget szerelmi játéknak nevezem. Olyan játéknak, amely kétfokozatos. Van egy lájtos, cicamicás és van egy keményebb változata, amely igazi szexuális kielégüléshez vezet, tényleges behatolás nélkül.
Mire jó ez az egész, amiről írtam?
A húst is lassan sütjük, mert különben kemény marad. Ha igazán meg akarod puhítani a fickót, majd az ujjad köré csavarni, mint egy sárga pitypang- gyűrű gyenge száracskáját, akkor előtte muszáj a mézesmadzag – módszer minden fortélyát bevetned.
Ha minden alkalommal picit többet és többet kap, garantáltan a tenyeredből fog enni. S ha megvolt a bevezetés, a kibontakozás, jöhet a tetőpont, ami nem más, mint egy fergeteges szex, amellyel felteheted az i-re a pontot!